Folia archeologica 16.
Mihalik Sándor: Adalékok a régi magyar művészi kerámiagyártás történetéhez
236 MI H ALIK SÁNDOR mében augusztus 4-én a gyár állapotáról és „esztendei gyártmányainak értékéről" a Balogh Ferenc főszolgabíró által bemutatott tiszti jelentést felterjesztik. A november 11-i helytartótanácsi ülés végleges határozatot hoz: „A 2871. szám alatt felterjesztett jelentésből kivilágolván, hogy folyamodónak Tóvárosi Kőedénygyárában évenkint készített gyártmányok értéke 5 5 000 váltóforintot felülmúl, s hogy ennek ezen gyára kellőképp felkészülve lévén számosabb egyéneknek kereset módot nyújt, folyamodónak a 840/17 törvénycikk által biztosított kedvezményeken kívül megengedtetik miszerint a Cs(ászári), Kir(ályi) Sast mind czimerén, mind gyári épületjén kiállíthassa, és azt levelei lepecsételésére és gyártmányai jelzetére szolgálandó pecsétjén használhassa, nem különben a «Cs(ászári) Kir(ályi) szabadalmazott országos Kőedény gyár» nevezetével aláírásaiban és egyéb alkalommal élhessen". 3 7 A 40 342 szám alatt „felsőbbileg" császári királyi szabadalommal felruházott „FischerMózes" tóvárosi kőedénygyár tulajdonos ezekután 1845. november 15-én „folytonos áruihatásul Pesten" raktárnyitási engedélyért folyamodott. A Helytartótanács 1846. július 2 1-i ülésén úgy határoz „hogy folyamodó gyári szabadalommal bírván, kérelme ellen mi nehézség sem lehet". 3 4 VI. A TATAI MAJOLIKA-UTÁNZATOK KÉRDÉSE A gyűjtők, a magyar művészi kerámiai emlékek rajongói előtt mindmáig felderítetlen és érthetetlen, hogy hazai régi kerámiagyáraink termékei közül miért éppen a tatai fajanszokat hamisították szinte tömegszerű nagy számban? Rejtélyesnek tűnik az is, miért készítették ezeket az utánzatokat olyan hiba nélküli tiszta fehér mázzal, amely által is a régi gyártmányoktól még könnyebben megkülönböztethetők . Ezekre vonatkozólag a Magyar Nemzeti Múzeum irattárában értékes dokumentumok maradtak fenn, azon levelek között, amelyeket Rómer Flóris, a régiségtár nagyemlékű egykori őre egyes tatai lakosokkal váltott. E levelek a következőképpen oldják meg a XIX. századi tatai majolika-utánzatok kérdését: Rómer biztatására és megbízásából Marossy János tatai „gondnok gyógyszerész" 1872 októberében küldte fel a hosszú szünidő alatt a Magyar Nemzeti Múzeum részére szerzett régiségeket. Ezek között van — Fischer Károly Tatán, október i-én Marossyhoz intézett sorai szerint — „három darab Majolika", amely „tatai Majolika Imitatio". December 12-én, — Rómernek Marossyval tolmácsolt kérésére, ugyancsak Tatáról Biertot Vilmos is küld a múzeumnak régiségeket. Levelének ez a része: 31 1 „Nunc venio ad Majolikam! tudom, hogy Nagyságod ezen eredményeket az intézet számára szívesen fogja fogadni tőlem. — Küldök pedig néhány igen szép példányt, mellyeket fáradsággal szereztem. Ezen Articulus a' milly közönséges volt itt valahol, most alig található; holott itt volt özöne itt gyártási helye. Most ezen edény itt is ritkasági be3 7 Orsz. Lvit. Helytartótanácsi rész. Kereskedelmi osztály. Fons 18. Positio 106/a. (3 akta egybegyűjtve.) 3 8 O. L. Helyt. t. Dep. Commerciale 1846. Fons 18. Pos. 82—82/a. 3 9 A Magyar Nemzeti Múzeum Erem-és Régiség Osztálya irattára: 1873 .-/5.6.
