Folia archeologica 16.

Mihalik Sándor: Adalékok a régi magyar művészi kerámiagyártás történetéhez

RÉGI MAGYAR MŰVÉSZI KERÁMIAGYÁRTÁS 231 keztethetően a gyári építkezések ekkorára már tökéletesen befejeződtek.

1

8 Hermann törekvéseit és igyekezeteit az uradalom buzgósággal segítette. Ennek ellenére az üzemeltetés nehezen indul. A gyártás is akadozik. Egy év óta működik már Tatán s 1771. március 11-én az uradalmi régens mégis kénytelen 52 ft 50 krajcáros bérhátralék elengedésében részesíteni, mivel Hermann Sándor majolikagyártó későn vette át az üzemet, és így hosszabb ideig nem dolgozott.

1<

J Háromnegvedév múlva, november 18-án Komárom megye a Helytartótanácsnak a működő gyárakról szóló felterjesztésében

2

0 a gyárat — meglepetésszerűen — „Testatia Merces vulgo Steinguth Geschir Tatá"-nak nevezi, tévesen, mert tudjuk, hogy a XVIII. században Tatán csak fajanszokat készítettek, egyetlen kőedényt sem gyártottak. A 12 személyes festett asztali készlet ára ekkor helyi eladásban (Pretium Locale) 60 ft 24 kr, a fehéren hagy

rottat 32 ft 40 krban jelölik meg. A tatai majolikagyár nagyképességű és felkészült vezetője súlyos betegsége miatt az irányításba alig folyt be. Két hónap múlva, 1772 január végén, nem is teljes két évi tatai működés után, fiatalon, 44 éves korában elhunyt. Örökébe — először az idősebb Kuny Domokos halálával özveggyé vált és most Hermann Sándor elhunytával újra megözvegyült — Frank Krisztina lépett. IV. KÍSÉRLETEK GÁCSON, PONGYELOKON, BÉCSBEN, BÉRBEN A Holies után másodiknak létesült tatai majolikagyár a fennállását és szilárdulását biztosítani igyekvő harmadik próbálkozásaival egybeeső időben az Esterházyakon kívül más magyar főurak is buzgólkodtak művészi kerámiagyárak felállítása ügyében. Korabinsky János Mátyásnak az 1772-re kiadott Magyar Almanachjából

2

1 értesülünk, hogy a vásárjai miatt erősen látogatott Gács Nógrád megyei kisközségben Forgách jános gróf nemcsak a kastélyát hozta jó állapotba, hanem különböző gyárakat is helyezett üzembe, köztük „weiszes Geschirr verfertiget wurde", •— vagyis fehéredény gyárat is létesített és a kerámiai áruk értékesítésére Pesten lerakatot rendeztek be. Az 1773-ból szóló híradás szerint

2

2 Forgách gróf gácsi fajanszgyára a szükséges és alkalmas anyag helybeli hiánya miatt a „gute Erde"-t a kishonti kerületben levő Pongyelokról szállította és szerezte be. Minthogy a Forgách grófok gácsi posztógyára állítólag 1767 óta állt fenn,

23 hihető, hogy a gácsi fajanszgyár létesítése is már ekkortájban történhetett. Az 1773-as bécsi újság közlése szerint a pongyeloki gyárat Roth Gábor azért, abból az ötletből és buzgóságából létesítette, hogy a pongyeloki föld necsak Gácson váljék szép fajanszedénnyé, hanem azt helyben, Pongyelokon is hasznothajtó művészi szépségekké formálják. A pongyeloki gyárról ez a híradás úgy emlékszik 1

8 Uo. a 66, 68, 78, 88, 96, 112, 114, u8, 120, 122, és 126. tételek alatt. A kifizetésekben Fellner építészen kívül még a következő neveket említik : Eder József ács, Lukas Ferenc cserepes, Zilcher Frigyes asztalos, Puchner üveges, Häuser lakatos. 1

9 O. L. Est. es. lvt. Dom. Tata. 253. csomó: „Prothoculum Exactoratus Inclytorum Dominiorum Tata et Csákvár", № 300. 228. old. 2

0 O. L. Helytartótanácsi Departamentum Oeconomica. Lad. D. Fasc. 4. Nr. 13. 2

1 Korabinsky J. M., (név nélkül) Almanach von Ungarn auf das Jahr 1772. (Wien und Preszburg é. n.) 339. 2

2 Kaiserlich Königliche allergnädigst privilegirte Anzeigen aus sämmtlichen kaisetl. königl. Erbländern (Wien), 3. évf. XLIV „Stück", 3. téli hónap. 1773. 351. 23 Nyárádi

G., Az Első Magyar Iparmű Kiállítás. (Bp. 1962) 137.; Mérei Gy., Magyar iparfejlődés 1790—1848. (Bp. 1951) 114.