Folia archeologica 16.

Bánkuti Imre: A hőgyészi textilmanufaktúra 1729—1732

A HÖGYÉSZI TEXTILMANUFAKTÚRA 223 A gyér adatok a fabrika keletkezésének néhány körülményén kivtil nem is beszélnek másról, csak a bukásról, de annak sem derítik fel gazdasági hátterét, csupán a külföldi szakemberek egyéni sorsának tragikumáról beszélnek. Buda város tanácsa ugyanis rosszul tudta említett levelében, hogy a hőgyészi fabrika külföldi munkásai és igazgatója megszökött volna.

1

3 Fennmaradt ugyanis Kindennek, a manufaktúra igazgatójának két kérvénye, amelyeket a simontornyai börtönből való kiszabadulásuk után (ti. Schellneggerrel együtt raboskodott) az udvari magyar kancelláriához és Tolna vármegyéhez intézett. Ezekben elmondja elfogatásuknak körülményeit és okait. A fabrika két vezetőjét a hőgyészi uradalmi úriszék börtönözte be Schmettau gróf kérésére, mivel Kinden és Schellnegger a kitűzött időpontra nem nyújtották át számadásaikat. Az úriszék ítélete több ezer forint adósságban marasztalta el őket. Egy darabig a simontornyai börtönben raboskodtak, nyomorúságos körülmények között, de végül sikerült Bécsbe menniök. Innen írta azután a beadványokat Kinden a kancelláriához, illetve a megyéhez. Ez utóbbi kérvényéből világosan kiderül: minden áron szerette volna elkerülni, hogy ügyében Tolna megye ítélkezzék. Állítása szerint a bécsi bíróság volt illetékes a végső szót kimondani.

1

4 De ezek a hőgyészi fabrika bukása szempontjából lényegtelen kérdések. Tény az, hogy 1733 tavaszán a manufaktúra már nem működött. A gyors kudarcot közvetlenül a vállalkozók eladósodása okozta ugyan, valójában azonban sokkal mélyebb és alapvető tényeket kell magyarázatként keresnünk. Hogy a hőgyészi textilfabrika csak múló epizód volt a magyar ipartörténetben s rövid kérészélet után szinte nyomtalanul eltűnt, annak legalapvetőbb oka a hazai gazdasági viszonyok elmaradottsága volt. A XVIII. század első felében, amikor a házi- és parasztipar, valamint a céhes ipar volt az uralkodó, egyszerűen nem volt igény manufaktúrákra, így valószínűnek kell tartanunk, hogy a hőgyészi kísérlet kudarcát értékesítési nehézségek okozták : a gyár nem tudott piacot találni termékeinek. Később pedig, a XVni—XIX. század fordulóján, amikor a hazai piac felvevőképessége megnőtt, a bécsi udvar iparpolitikája emelt szinte ledönthetetlen gátat a magyar manufaktúraipar kialakulása elé. Az egyetlen tárgyi emlék, ami a hőgyészi manufaktúra után fennmaradt : az említett hirdetmény. Ez az első magyarországi — és rögtön magyar nyelvű — gyári hirdetmény. Ezzel a nyomtatvánnyal nemcsak az ipartörténetben jelenik meg új forráscsoport : a gyári hirdetmények, amelyeket sajnos eddig a múzeumi gyűjtőmunkában és kiállításokon nem méltattunk kellő figyelemre. A hőgyészi fabrika hirdető-cédulájának azonban még más szempontból is kiemelkedő jelentősége van. A céhek zárt világával, a konkurrenciát kizáró és a helyi piachoz görcsösen ragaszkodó világával szemben egy új korszaknak, a manufaktúrák korának első fecskéje. A manufaktúrák átmenetet jelentettek a szabadversenyen alapuló tőkés rendhez: létük, keletkezésük még uralkodói privilégiumhoz volt kötve, de termelésüket az egész országra méretezték, s ezért igénybe vették a reklám primitív formáját. BÁNKUTI IMRE 1

3 Gárdonyi A., i. m. 292. 1

4 Kinden mindkét beadványa dátum nélküli. A kancelláriához beadott kérvényét a király Laxemburgban, 1733. május 12-én kelt leiratával küldte meg Tolna megyének, amely 1733. május 18-án kezdődő folytatólagos közgyűlésén már tárgyalta is az ügyet. Tolna vm lt. I. h. A vármegyéhez intézett beadványa megtalálható Tolna vm lt. Fasc. 10. No. 652.