Folia archeologica 16.
Cennerné Wilhelmb Gizella: Zrínyi Miklós, a költő arcképeinek ikonográfiája
196 CENNF.RNÉ WILHELM В GIZELLA feje, segítséget kellett nyújtson I. Lipótnak a nagyvezér támadásaival szemben. 23 Nem lehetetlen, hogy az akkori világ legfényesebb városából keletre szakadt önkéntes pallérozott ízlése közvetítette reprodukálásra a sikerültebb alkotást. Hiszen ezt követelte az őszinte nagyrabecsülés is, amit a távoli harcok rokonszenves hérosza iránt éreztek. Németország metszetkiadásának nagyobb publicitása, a szélesebb néprétegek érdeklődésének gyors kiszolgálása okozta, hogy az augsburgi, frankfurti, nürnbergi grafikusok néha kevesebb gonddal jártak el előképeik kiválasztásában. November 27-én a bán tizenkétszeres túlerő ellen aratott hatalmas győzelmet. 2 4 Ali kanizsai basa vereségének hírére újult erővel fogtak munkába a rézmetsző-vésők. A Mura menti győzelemmel kapcsolatos ikonográfiái típus vágtató lovon, teljes fegyverzetben ábrázolja a költőt és hadvezért. Lova lábai alatt lefejezett török holttest, s ő görbe kardjával újra lesújtani készül. Ez a képtípus Bécsből indult távolabbi országok felé. Először Jan Troyen, átmenetileg az osztrák fővárosban tartózkodó brüsszeli rézmetsző, veti papírra a mozgalmas kompozíciót, háttérben a folyó partján dúló csatával (Kat. XIII). Az ábrázolás a nürnbergi Sandrart műhelyen keresztül (Kat. XIII/2) egészen Antwerpenig követhető nyomon (Kat. XIII/4). A közönség érdeklődését felkeltő részletei miatt többször utánozták -vásári grafikák készítői és kiadói (Kat. XIII/i, XIII/3, XIII/5). Az alakok elrendezése, az előrebukó fejetlen török holttest s a visszafelé sújtani akaró hadvezér láttán Jacobus Tollius holland utazó sorai jutnak eszünkbe. A tudós irodalmár 1660-ban járt Magyarországon, ahol több napig Zrínyi vendége volt a csáktornyai kastélyban. Itt különösen megragadta képzeletét a bán egyik haditettét ábrázoló festmény. A csata hevében egy török harcos hátulról fenyegetően megragadta Zrínyi mentéjét, s jobbjával már-már lesújtani készült, mire ő nyergében hátrafordulva, egy csapással levágta támadója fejét. 2 5 Ez a kép századunk elején még látható volt a várban, 2 1' azóta azonban tönkrement. 2 7 Feltevésünk, a Mura menti csata emlékére készült lovasportré és a csáktornyai festmény kölcsönhatása így közvetlenül nem igazolható. Hipotézisünk valószínűsítését két ténnyel kíséreljük meg a továbbiakban. Az első támogató adat tárgyalt ikonográfiái típusunk kiindulópontja, Bécs közelsége Zrínyi lakhelyéhez. A hazai földön, vagy a közeli osztrák fővárosban keletkezett portrék pedig éppen Widemann műveinek példájából láthatólag mindig az ábrázolttal való közelebbi kapcsolat alapján jöttek létre. Amit Tollius látott, azt Zrínyi bécsi vendégei is látták, s így könnyen elképzelhető, hogy a többek által megcsodált festményt vette alapul a fejlett technikájú németalföldi mester. Feltevésünk második valószínűsítő tényezője a lovas alak XVIII. századi olajfestmény-másolata, mely Lanfranconi Enea gyűjteményéből került a múzeumba (Kat. XIII/8). Zrínyi halála után, Widemann műveit kivéve, csak azoknak a portréknak készült festményreplikája, melyek eredetileg is olajképre mennek vissza. Az említett korai metszeteknek, mint előképeknek a használata, hazai közkedveltségükből és elterje2 3 Uo. 179—180. 2 4 Klanic^ay T., i. m. 488—489. 2 5 D. Magni Aussonii Burdigalensis Opera, Iacobus Tollius, M. D. recensuit . . . (Amstelodami 1671) 7872 6 Zrínyi K., i. m. 73. 2 7 A cakoveci ferences rendház szíves közlése, akiknek segítségükért ehelyütt mondok hálás köszönetet.
