Folia archeologica 16.
Huszár Lajos: A horti XII. századi rézpénzlelet
A HORTI RÉZPÉNZLEL F. T 151 megállapítható az éremképek többféle változata, az azonos sziglával ellátott vereteken, úgyhogy a tömeges verés ténye az összes rézpénzek esetében bizonyítottnak látszik. E tömeges verés eredménye lehet a rézpénzek mai igen gyakori előfordulása. A lelőhelyekre vonatkozó adatgyűjtésünk körülbelül ugyanazt a képet mutatja e pénzek forgalmi területére nézve, mint Jeszenszky megállapítása. Tehát e pénzek valóban nagyjában az általa körülhatárolt területen forogtak elsősorban, de az ő megállapításait két pontban mégis ki kell egészíteni. Egyik az, hogy Jeszenszky Erdély területéről csak két lelőhelyet ismer (Gyulafehérvár és Déva), mi ezt kiegészíthetjük még Segesvár, Torda és Zágon lelőhelyekkel. 4 Azonban még így is igen gyér az erdélyi lelőhelyek száma, úgy látszik tehát, hogy a rézpénzeknek Magyarország keleti részében nem lehetett jelentős forgalma. A másik kiegészítés e pénzek külföldi előfordulására vonatkozik. Jeszenszky szerint a rézpénzek csak Magyarországon forogtak, külföldi lelhelyű példányt nem említ, tehát külföldi lelhelyet nyilván nem ismert. Mi is mindössze csak három külföldi lelhelyről tudunk említést tenni, úgymint Uhersky Brod (ÉszakkeletMorvaországban), Kudlovic (Morvaországban) és Krnov (Sziléziában). 5 Az említett helyeken а C.98. típus fordul elő egy-két példányban, de a leletek közlője szerint is e pénzek semmi esetre sem kereskedelmi forgalom útján, hanem valamilyen ellenséges invázió alkalmával kerülhettek a Magyarországgal közvetlenül szomszédos területre. Egyelőre tehát e rézpénzek külföldi forgalmáról változatlanul nem beszélhetünk. E pénzek veretési idejét Jeszenszky igen nyomós következtetések alapján — mint említettük — III. Béla korára helyezte. Ezt a megállapítást leletadatokkal nem tudta alátámasztani, mert a rézpénzek általában csak magukban szoktak előfordulni. Jeszenszky csupán három olyan esetről tudott, amikor a rézpénzek ezüstpénzekkel együtt kerültek elő, s ilyen esetben mindig jelen volt a C.145. dénár. Ez a dénár az Árpád-házi pénzek valószínű időrendjében II. Géza (1141—1162) pénzei közé sorolható. 6 Minthogy azonban XII. századi pénzeink időrendje egyáltalán nem abszolút kétségtelen, csak annyi bizonyos, hogy a század közepén vagy a második felében készülhetett. Ha nem is kerülnek elő rézpénzek az éremleletekben más pénzekkel együtt, ami pedig korhatározás szempontjából lényeges lenne, mégis van egy járható út, ami az időrendi megállapításhoz némi segítséget nyújt. Ez pedig a sírleletekből előkerült érmek adatainak egybevetésén alapszik. Több olyan temető vagy telep feltárása ismeretes ugyanis, ahol érmek is kerültek elő és minthogy ezek a telepek vagy sírok néha zárt korszakot ölelnek fel, az innen előkerült pénzek összetartozása bizonyos fokig eligazítást nyújt az érmek veretési idejére nézve. A XI. századi temetőkből előkerült érmek példája mutatja, melyeknél a veretési idő pontos megállapítása könnyebb, hogy rendszerint az éppen forgalomban levő pénzeket helyezték el a sírokba és nem régi vereteket. E megfigyelés alapján feltételezzük, hogy a XII. századi sírleletekben is nyilván hasonló volt a helyzet. A sírleletekből 4 Sábán, /., Circula(ia monetarä ín Transilvania secolelor XI—XIII, ín lumina izvoarelor numismatice. Studii çi Cercetäri de Num. 2(1958) 295, 297, 299. 5 Sejbal, J., Prispëvek к nálezúm uherskych minci byzantského typu na Moravë. Moravské Num. Zprávy 1959:5. 14—17. 6 Unger E., Magyar Éremhatározó. Középkor I. (Bp. i960) No. 72.
