Folia archeologica 15.
Huszár Lajos: Arcképsorozat a XVIII. század végéről
166 HUSZÁR LAJOS mégis legalább a névjelzése ismeretes ID betűk alakjában, mely betűk a Denis költő portréját mutató mellkép kar szelvényén a gipszanyagba bevésve vehetők észre. Csak ezen az egy medaillonon tűnik fel mesterjegy, a többi 10 medaillonkép mind jelzés nélküli. A készítőmester nevét rejtő ID betűk feloldása megnyugtató módon sajnos egyelőre nem sikerült. A monogram-gyűjtemények erre nézve nem adnak felvilágosítást, és a szóba jöhető korabeli bécsi művészek közül csupán Ignaz Donner éremművész nevét lehet e két betűvel azonosítani. Donner 1776—1803 közötti években dolgozott a bécsi Főpénzverőben, és névjelzése hasonló formában előfordul egyik-másik általa készített emlékérmen. Művei sorában ismeretes többek között Mária Terézia és Laudon arcképeit mutató érem, sőt van egy vésett portréja Denis költő képével is. u Lennének tehát bizonyos támpontok arra nézve, hogy az ő személyét keressük a mesterjegy mögött. Mindezek ellenére sem valószínű, hogy ő mintázta volna a gipsz-arcképeket, tekintve, hogy a gipszmedaillonok mellképei más jelleget mutatnak, mint az érmein látható arcképek és művészi tekintetben is a gipszmedaillonok mögötte állanak Donner ismert éremképeinek. Véleményünk szerint valami kisebb jelentőségű vésnök, vagy iparművész mintázhatta ezeket a medaillonképeket könnyen hozzáférhető metszetábrázolások után. Ha nem is sikerült a mesterjegyet egyelőre feloldani, az mégis értékes útmutatásul szolgálhat a további kutatások számára, ha az egykori bécsi művész személyére nézve bővebb anyaggal rendelkezhetünk majd. A medaillonok könnyen pusztuló anyaga következtében nem lehet tudni, hogy a sorozat eredetileg is annyi példányból állott-e, mint amennyi ma ismeretes, vagy pedig esetleg több darab is tartozott-e a sorozathoz. Ugyanis a jelenleg ismert il-es szám igen szokatlan példányszám, mert a hasonló sorozatok rendszerint valamilyen kerek számú példányt szoktak tartalmazni. Ennek a kérdésnek az eldöntésére csak a sorozatnak egy újabb felbukkanása nyújtana módot. Ilyet egyenlőre azonban nem ismerünk, sőt hasonló tárgyú analóg sorozatot sem. Az önmagában véve igénytelen medaillon-sorozat jelentőségét nem annak művészi értéke adja meg, még csak nem is az ábrázolt személyek arcvonásainak megőrzése — hiszen azokat sokkal kvalitásosabb művészi emlékek jobban megőrizték—, hanem a sorozat arcképeinek személyi összetétele. Érdekes keresztmetszetet nyújt az egykorú Bécs felső társadalmi rétegének egyes neves szereplőiről, noha a szereplők összeválogatásában határozott szempontot vagy rendszert nem tudunk felismerni. Az akkori állapotok ismeretében egészen bizonyos, hogy e sorozat, Bécsben kellett, hogy készüljön, és nyilván Nádasdy Ferenc személyére való tekintettel került a nádasladányi kastélyba, ahol a bécsi klasszicista iparművészet üzleti jellegű műipari termelésének szerény, de érdekes emlékeként maradt fenn. HUSZÁR LAJOS 1 1 Thieme, U.—Becker , F., Allgemeines Lexikon der bildenden Künstler. IX. (Leipzig 1913) 441.
