Folia archeologica 15.

Korek József: Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum munkájáról az 1962. évben

228 KOREK JÓZSEF figurális intarziával díszített szekrény gazdagítja. A Képcsarnok 14 festménnyel, 181 grafikával és 2805 fényképpel gyarapodott. Kiemelkedő szerzeményeink: Barabás Miklós : Pulszky Polixéna képmása, Lötz Károly : Szabadságharcbeli zsánerjelenet, Rippl-Rónai: Sima Ferenc és Ferencné ceruzarajz arcképe és Dörre Tivadar: Budapesti nyomda munkaterme, ceruzarajz. A fényképgyűjtemény szaporulatából említésre méltó 16 felvétel a Vöröshadsereg 1919-es harcairól és 2 db, összesen 316 fényképet tartalmazó album 1883-ból. Az Éremtár 489 db-os gyarapodása szám szerint nem tekinthető nagynak, de a megszerzett érmek tudományos és művészi értéke annál jelentősebb. Gyűjteménygyarapodása terén legfontosabb esemény az Esterházy kincstár éremanyagának átengedése volt az Iparművészeti Múzeum részéről. 169 db arany és ezüst érem birtokába jutottunk, amelyek között számos rendkívül becses, unikális jellegű példány akadt és az egész anyag felbecsülhetetlen értékű gyarapodást jelent gyűjteményünk vonatkozó sorozatai szempontjából. Vétel útján is számos aranyéremmel gyarapodott a gyűjtemény. Ezek közül különösen kiemelendő két ritka régi orosz rendjel (Szt. Anna-rend és Szt. Stanislaus-rend) érdemkeresztjének arany példánya. Jelentős még a Lafrankó Gyula hagyatékából megszerzett 9 db ritka, régi keresztelő érem a XVII—XVIII. századból, amelyek közül különösen az 16o6-os Selmecbányái vonatkozású példány érdekes ránk nézve, de az 1811. évi nagykanizsai és az 1838. évi pesti példány is becses magyar vonatkozású szaporulatnak tekinthető. A csere útján szerzett anyagból messze kiemelkedik I. Mátyás С 204 A aranyforintja, Sforza ellenjeggyel, amely elsőrangú történeti ritkaság. Az ajándékok közül Gulyás Gyuláné adománya emelhető ki, aki 24 db rendjellel gyarapította gyűjteményünket. A tudományos feldolgozó munka a távlati tudományos tervek alapján folyt. Ennek eredményességét 66 megjelent és 5 5 elkészült tudományos közlemény jelzi. Önálló nagyobb kötetként jelent meg Török Gyula: Die Bewohner von Halimba im 10. und 11. Jahrhundert с. munkája az Archaeologia Hungarica sorozatban, valamint C. Wilhelmb Gizella: Magyarország történetének képeskönyve 896—

1849-ig a Képzőművészeti Alap kiadásában. Egyre több a külföldön megjelenő cikk, amely jelzi külföldi kapcsolataink erősödését, és tükrözi azt, hogy régészeink cikkeit a külföldi folyóiratokban szívesen látják. Az év folyamán külföldi folyóiratokban 11 tanulmány jelent meg. A külföldi kapcsolatok erősödését jelzi azon kutatók nagy száma is, akik különböző gyűjteményeinkben végeztek kutatásokat, folytattak eszmecserét. Az év folyamán 81 külföldi kutató járt a múzeumban, akik közül 34 népi demokratikus országból, a többi zömében Nyugat-Európából érkezett hozzánk. A külföldi kutatók nagy többsége (72) a Régészeti Osztályra jutott, ami az osztály számára igen nagy elfoglaltságot jelentett, és erősen hátráltatta a munkát. Örvendetes viszont az, hogy dolgozóink is szép számmal vehettek részt külföldi tanulmányutakon, kongresszusokon. 16 kutató 25 országban szerzett tapasztalatokat, gyűjtött anyagot munkájához, tartott előadást. Növekedett folyóiratcserénk ; külföldi intézményekkel és személyekkel kapcsolataink bővültek. A múzeum életében 1962-ben a legkiemelkedőbb esemény az volt, hogy a műtárgyrevízió 5 éves munkájára pontot tettünk. A munka nagyságát nemcsak a több mint másfél évszázad gyűjteményi anyaga jelzi, de jól mutatja az is, hogy az éremanyag kivételével a múzeum anyaga 141 leltárkönyvben van felvéve és megközelítően 40 000 oldal terjedelmet tölt be.