Folia archeologica 15.
Szakács Margit: Irinyi János élete és munkássága
196 SZAKÁCS MARGIT 70. ábra a birodalomnak egyéb városai között a mi sz. kir. Pest városunkat is ellátván." Érdekes adatokat közöl ebben üzemére vonatkozólag is. Megtudjuk, hogy egész télen 30—40 embert foglalkoztatott, és a közeljövőben 50—60 embernek kíván munkát adni, és naponta 5—600 000 gyufát készíteni. Irinyinek tehát nagy tervei voltak gyára fejlesztésével kapcsolatban. Leírja, hogy a gyufákon kívül egyéb szereket: taplót és fidibuszt (pipagyújtásra használt eszköz) is készít. Említést tesz gyufájának olcsóságáról is : „Rómer úr 5 ooo-et ott helyben 3 5 garasért ad, ugyanannyit én itt Pesten 25 garasért adok a helybeli kereskedőknek." Elsorolja azokat az okokat, amelyek miatt előbb nem kérte a gyártási engedélyt. Ez „részint a vállalat kezdetében, de leginkább abban található, minthogy foglalatom semmi céhnek jogába s körébe nem vág". Magyarázattal szolgál arra vonatkozólag is, hogy üzemét miért keresztelte „gyár"-nak—-amelyet a feljelentők felróttak Irinyinek —, tudniillik ezzel is a közfigyelmet kívánta felhívni munkálkodására, de ez —- mint írja — a német „Fabrik" megfelelője, amit mások is használnak. Végezetül hasznos vállalkozását a tanács pártfogásába ajánlja. Célzást tesz arra, hogy „a hasonló fácskákat hibásan és drágán készítők", vagy egy elbocsátott szolga ármánykodása következtében hozta meg a tanács a tiltó rendelkezést. Patisz Károly városkapitány jelentéséből azonban kiderül, hogy elsősorban „a szomszéd házbirtokosok tett szóbéli panaszukra", miszerint a ház rossz építése miatt a tűzveszélytől nem mentes, másrészt meg Irinyinek nincs engedélye gyárat felállítani, tehát a szomszédok és a gyufagyártók összefogott zaklatásáról van szó. Az utóbbiak Irinyit lényegében kontárnak tartották, de Patisz jelenti a tanácsnak, hogy Irinyi iskolai bizonyítványai szerint „a chemiát illető tudományokban jó előmenetelt" tett. Minden feltétel megvolt most már az engedély megadásához, egy kisebb formahi bát kivéve. Egyetemi bizonyítványába ugyanis tévesen Irini-nek írták nevét, s ehhez szükséges volt keresztlevelének bemutatása. Ennek megtörténte után a júliui 13-i tanácsülésen a gyártás és az árusítás engedélynek megadása mellett döntötteks 10 forint lefizetése ellenében. Meg kell jegyeznünk, hogy Irinyi esete nem volt egyedülálló. A városi tanács ilyenfajta zaklatásának ki voltak téve a többiek is. 1840-ben Patisz Károly betiltotta Zucker Lázár gyufaüzemét is, aki a városi tanácshoz és a helytartótanácshoz fellebbezett a visszavonás érdekében. 2 0 Ami a szomszédok hasonló panaszait illeti, arra vonatkozólag is lehet példát felhozni éppen Zarzetzkynél, akit többször úgy említenek, mint Irinyi legnagyobb versenytársát. Mikor Zarzetzky 1843-ban a vásárolt épületen üzem céljaira átalakítást végeztetett, szomszédai — hat háztulajdonos — tűzveszélytől félve kérelmet nyújtottak be a Szépészeti Bizottsághoz, vizsgálatot kérve, hogy az építkezés a gyár céljainak megfelelően történjék. 2 1 E korban minden gyufagyárnál fennállt a tűzveszély, mert nem üzemi célokra készült épületekben voltak elhelyezve, hanem legtöbbször lakásokat alakítottak 2 0 OL Htt. Dep. Comm. 1840. 18. к. 12} t. 2 1 FL Int. a. n. 12104.
