Folia archeologica 15.

Huszár Lajos: Arcképsorozat a XVIII. század végéről

ARCKÉPSOROZAT A XVIII. SZÁZAD VÉGÉRŐL Minden korszak érdeklődési körére, ízlésére, és a kortársakkal szemben megnyilvánuló felfogására jellemző fényt vetnek azok a sorozatos művészi alkotások, melyek akár metszetek, akár medaillonok, akár pedig bármilyen egyéb művészi termékek formájában az illető korszak jellegzetes személyeit igyekeznek megörökíteni. Az ábrázolt személyek kiválogatását illetőleg a kortársak véleményével nem egyezik mindenkor az utókor véleménye, de a sorozatok maguk mindéképpen érdekes emlékek, mert korjellemző tulajdonságuk minden kétségen felül áll. A XVIII. század végén a fényének teljében ragyogó bécsi udvar körül hullámzott az osztrák birodalom minden akkor számottevő egyénisége. Ebben a légkörben az ábrázolt személyek összeválogatását illetőleg érdekes, a technikai kivitel szempontjából viszont szokatlanul gyarló minőségben egy portrésorozat jött létre, és ezt a portrésorozatot kívánjuk ismertetni az alábbi sorokban. A sorozat egyes példányai a XVIII. század második felében a bécsi udvari és közéletben szerepet játszó személyeket ábrázolnak medaillon-szerű kivitelben. Énnek az arcképsorozatnak egyik példánya Nádasdy Ferenc portréját mutatja. A sorozat azonban nemcsak ezen az ábrázoláson keresztül válik magyar vonatkozásúvá, hanem azért is, mert az arcképsorozat eredetileg a nádasladányi Nádasdy kastély műtárgyai közé tartozott, és innen került jelenlegi őrzési helyére, a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárába. Nyilvánvaló, hogy a sorozat elsősorban Nádasdy Ferenc személyére való tekintettel kerülhetett a nádasladányi kastélyba, és miután a többi ábrázolt személy nagyjában az ő kortársa volt, bizonyára nem egészen véletlen, hogy éppen ilyen összeállításban kerültek megörökítésre, és megőrzésre. A sorozat jelenleg 11 darabból áll, és az egyes arcképek 125 mm átmérőjű gipszkorongon elhelyezett ugyancsak gipszből mintázott reliefek. Az egyes portrék eredetileg szép fényes fehér színűre voltak csiszolva, a fényesség azonban nagyrészt lekopott róluk az idők folyamán, illetve csak nyomokban maradt meg. A korong maga fekete színűre van mázolva, nyilván azzal a céllal, hogy a sötét alapból a fehér arckép-reliefek élesen kiváljanak. Aranyozott betűkből álló köriratok nevezik meg az egyes ábrázolt személyeket, azonban a köriratok egyes betűi, sőt gyakran némely részei elmosódottak, illetve nehezen olvashatók. A gipszkorong hátsó oldalára vastag papírlapot ragasztottak nyilván a törékeny gipszanyag védelmére. Az egyes medaillonok valószínűleg tablóra lehettek felfüggesztve, mert a felfüggesztés nyomai némelyik példányon megfigyelhetők. Végeredményben tehát leszögezhető, hogy az egész sorozat technikailag eléggé primitív kivitelű, és könnyen pusztuló anyagból készült. A pusztulás nyomai kisebb-nagyobb sérülések formájában mind a korongokon, mind az egyes arcképeken észlelhetők is. Általában merkantil jellegű üzleti célú árunak látszik az egész s orozat, és nem annyira a művészi kvalitás, mint inkább az ábrázolt személyek érdekessége kölcsönöz a sorozatnak olyan jelentőséget, ami megérdemli a vele való foglalkozást. II Folia Archaeologica