Folia archeologica 15.

Bánkuti Imre: Gazdasági irányítás és centralizáció a Rákóczi-szabadságharcban (1703-1711)

GAZDASÁGI IRÄNYITAS ÉS CENTRALIZÁCIÓ A RÁKÓCZI-SZABADSAGHARCBAN 151 fejezetekben tárgyalja a gazdasági kérdéseket, de új anyagot nem hoz. Ezután évtizedekig ismét csak részletmunkák jelentek meg, igaz, hogy ezek értéke már jóval nagyobb. Végre 1941-ben Takács János a szabadságharc adózási és pénzügyi történetének összefoglalására tesz kísérletet,

7 s 1953-ban, a II. magyar történészkongresszuson Heckenast Gusztáv állítja össze röviden Rákóczi gazdasági és irányító munkáját.

8 Végül ugyancsak az ő tollából jelent meg az egyetlen nagyobb lélegzetű munka, amely a fegyver- és lőszergyártás problémáját tárgyalja elmélyült alapossággal, új forrásanyag feltárásával és új elméleti megállapításokkal.

9 AZ IRÁNYÍTÁS A szabadságharc győzelmes előretörése következtében 1703 nyarától az ország gazdasági erőforrásai sorra a felkelők kezére kerültek. Ezeknek irányítására, tervszerű felhasználására már ekkor gondolnak a szabadságharc vezetői. Legalábbis a forrásokban egyre gyakrabban tűnnek fel a különböző „commissáriusok ", akik átveszik egy-egy körzet, uradalom, bánya, város stb. gazdasági irányítását. A habsburgpárti Kovács János az akkor már körülzárt Csábrág várából 1703. szeptember 30-án azt írta, hogy a korponaiak meghódoltak, „Balogh Gáspár Uram hadi Commissárius" azon a részen.

1

0 Néhány nappal később olvashatjuk egyik levelében: „Selmeczre már, azt hallom, kurucz kamara Gróff érkezett".

11 Már kezdettől fogva érvényesült a gazdasági tevékenységük következtében értékesebb városok, helységek, rétegek védelme. így inti le pl. már 1703. november végén Bercsényi Miklós Radvánszky Jánost és Ebeczky Tamást, amikor azok a besztercebányai kameralistákat katonai szolgálatra akarják kényszeríteni.

1

2 Ahogy szilárdult a felkelés katonai és politikai helyzete, úgy fokozódott a tervszerűség a gazdasági ügyek intézésében is. Az irányítás, a jelek szerint már ekkor Rákóczi kezében volt, akinek figyelme a gazdasági problémák egyre szélesedő körére terjedt ki. Már 1703 végén sor került Szakmári János kiküldésére, akinek az volt a feladata, hogy a Heves, Gömör, Borsod, Abaúj, Külsőszolnok vármegyékben levő fiskális és elkobzott birtokokat s javakat írja össze s vegye rendbe. Szakmári 1704 januárjában 25 pontból álló jelentést nyújtott be a fejedelemnek, amelyben a hatásköre alá eső birtokok helyzetét, a gazdálkodás megindítását, más prefektusokkal való hatásköri összeütközéseit stb. tárta fel.

1

3 Valószí1Takács J., A közteherviselés II. Rákóczi Ferenc korában. (Zalaegerszeg 1941) *Heckenast G., Rákóczi tevékenysége a gazdasági fejlesztés érdekében. Magyar Történész Kongresszus. 1953. június 6—13. (Bp. 1953) 112—120. 9Ua., Fegyver- és lőszergyártás a Rákóczi szabadságharcban. (Bp. 1959) 1

0 OSZK Thaly-gyűjt. II. 308. sz. Kovács János levele Balogh Mihálynak. 1

1 Uo. 314. sz. Kovács levele 1703. október 5-én kelt valószínűleg az ekkor Bécsben tartózkodó Koháry Istvánhoz. 1

2 ArRá IX. 132.; Szentkereszt 1703. november 29. 1

3 OSZK Thaly-gyűjt. III. 16—19. sz. Miután Szakmári beadványa 1704 januárban kelt, valószínű, hogy megbízatását már 1703 utolsó hónapjában megkapta. Ebben egyébként panaszkodik, hogy a gondviselése alá adott jószágokban Becskeházy Zsigmond is akar prefektuskodni ; Darvas János is committál hol vas, hol deszka iránt. A fejedelem 1704. februári határozata kimondotta, hogy a nevezett birtokokon egyedül Szakmári diszponál. Ez a fejedelmi döntés utal arra is, hogy a felkelés legkezdetén a birtokokba állított ideiglenes tisztek „tolláltattak", tehát az ilyeneket ne tűrje meg. Itt egyúttal a nemesség előtérbe nyomulásáról van szó, ez a folyamat már ekkor megindult.