Folia archeologica 15.

Bánkuti Imre: Gazdasági irányítás és centralizáció a Rákóczi-szabadságharcban (1703-1711)

160 BÁNKÚT! IMRE Mindaz, amit a fentiekben általánosságban elmondottunk, érvényes a Rákóczi-szabadságharc történetére is, sőt talán e probléma akkor még különösebb élességgel jelentkezett, mint előző szabadságharcaink esetében. Éppen a Rákócziszabadságharc vereségének megítélésénél ez a kétségtelenül jelentős szempont a magyar történetírásban vagy teljesen hiányzott, vagy nem részesült kellő figyelemben, és ezen a téren még ma is kevés változás történt. Történetírásunknak sohasem volt erős oldala a gazdasági kérdések iránti érdeklődés. A magyar történettudomány a múltban, a felszabadulás előtt szinte kizárólag csak politikai jellegű kérdésekkel foglalkozott, s bár ezen a téren az elmúlt másfél évtizedben több irányú erőfeszítés történt a legkirívóbb hiányosságok pótlására, a helyzettel korántsem lehetünk elégedettek. Gyakran inkább csak divat volt hangoztatni a „gazdasági és társadalmi alapokat és háttereit", s az ilyen irányú elmefuttatásokban gyakran több volt a spekulatív, tértől és időtől elvonatkoztatott elem, mint a tények konkrét feltárása és elemzése.

2 Összefoglaló magyar gazdaságtörténeti munka pedig mindmáig nem jelent lmeg, így tehát gyakran még mindig a régi, idestova százéves Wenzel-féle kísér etekre s egyéb, jórészt szintén elavult részlettanulmányokra vagyunk utalva. Ez utóbbiak zömmel a Magyar Gazdaságtörténeti Szemlében (1894—1906) jelentek meg, s főként adatközlések.

3 A 20—30-as években a gazdaságtörténeti érdeklődés mintha újjáéledt volna, s főleg a Domanovszky-iskola részéről történt jelentős kísérlet, hogy a gazdaságtörténeti kutatást elmozdítsák a holtpontról. Szintetikus művek alkotásáig azonban ők sem jutottak el. Ezenkívül nagy általánosságban az is elmondható, hogy a megjelent gazdaságtörténeti publikációk zöme mezőgazdaságtörténettel foglalkozik. Ez bizonyos mértékig magyarázható a magyar gazdaság agrárjellegű fejlődésével, de az már kevésbé indokolható, hogy történetírásunk a nemzet sorsának gyakran legdöntőbb fordulatait is csak politikai okokkal igyekezett magyarázni. Amíg a szabadságharc katonai, politikai problémái aránylag korán felkeltették a történetírók érdeklődését, addig a gazdasági vonatkozásokra először Thaly Kálmán próbálta meg ráirányítani a figyelmet, anélkül azonban, hogy jelentőségével tisztában lett volna, vagy hogy a teljesség igényével lépett volna fel.

4 Az ő munkássága után néhány jelentéktelen részletpublikáción kívül csak 1905-ben találkozunk egy összefoglaló kísérlettel, Kerekes György munkájával.

5 Rá néhány évre, 1910-ben jelent meg Hildenstab György könyve, amely azonban pozitivista jellegű, alacsony színvonalú kompiláció.

6 Ugyanekkor látott napvilágot Márki Sándor háromkötetes Rákóczi-életrajza is, amelynek 2. kötetében a szerző külön hadsereg és a hadiflotta. Fegyverzet, állomány, szervezet, taktika és stratégia mindenekelőtt a termelés mindenkori fokától és a közlekedési utaktól függ." „Hogy a hadviselés ezen kívül mily erősen függ saját hátországának és a hadszíntérnek termelőképességétől és közlekedési eszközeitől, arról manapság már akármelyik törekvő altiszt fel tudja világosítani Dühring urat." 2 Itt elsősorban csak azokra a munkákra gondolunk, amelyek a magyar történelemnek ezzel a szakaszával foglalkoznak. Erről legrészletesebben : Pach Zs. P., Az eredeti tőkefelhalmozódás Magyarországon. (Bp. 1952) 3 Wenzel G., Magyarország bányászatának kritikai története. (Bp. 1880); XJa., Magyarország mezőgazdaságának története. (Bp. 1887) Műveiben azonban a Rákóczi szabadságharc gazdasági kérdéseire igen kevés utalás történik. 4 Tbaly K., TT 1882—83. Ezen kívül egyéb munkáiban is találunk elszórt adatokat erre a problémakörre. 6 Kerekes Gy., II. Rákóczi Ferencz szabadságharcának gazdasági megvilágítása. (Bp. 1905) 6 Hildenstab Gy., Közgazdasági viszonyaink II. Rákóczi Ferencz korában. (Székelyudvarhely 1910)