Folia archeologica 15.

Salamon Ágnes: La Tene-kori leletek Árkáról

LA TÈNE-KORI LELETEK ÁRKÁRÓL 1961-ben az Arka patak mellett emelkedő domboldalon — Arka Herzsaréten —, paleolit telep feltárása közben La Tène kori leletek kerültek elő.

1 A 15 cm-re a felszín alatt fekvő hamvasztásos sír edényéből csak töredékeket sikerült megmenteni, a csonttöredékek a koponyából származnak. Az edény felett jó megtartású bronzlánc feküdt. A sírtól DK-re kb. 9—10 m-re egy tekercselt vas karperec, K-re kb. 4—5 m-re egy vas pajzsdudor (?) töredékei kerültek elő. A leletek tanúsága szerint a domboldalban La Tène temetőt sejthetünk, melynek népe az Arka patak völgyében lakott. Az ugyancsak az Arka patak völgyében e temetőtől nem messze feltárt császárkori telep települési előzménye igen érdekes a további kutatás számára. 1. Szórthamvas sír (4. ábra 1). A szabálytalan kerek alakú, 60—65 cm átmérőjű 20—30 cm mély sírgödörben félredőlt, szétnyomott alacsony tálacska felett bronz öv feküdt. Szétszórtan e leletek körül kalcinált csontdarabkák voltak (5. ábra).

2 A sírgödör laza, porhanyós (hamus?) kitöltésű volt. Égés nyomai a lánc töredékein jól megfigyelhetők. A bron^lánc (6. ábra 2) körkeresztmetszetű karikákból és a karikákat öszszekapcsoló tagokból áll. Az összekötőtag téglalap alakú, két hosszanti oldalán profilált. Jobbról-balról, profilált kerek gyűrűtag szolgált a karikák befűzésére. Zárórésze és akasztótagja hiányzik.

3 A karika átmérője 2,6 cm, az összekötőtag hossza 4,8 cm. A lánc jelenlegi hossza 65,5 cm. Tál (6. ábra 1). Megmaradt peremrészéből és kis oldaltöredékéből egy enyhén kiszélesedő alacsony nyakú, széles szájú tálat rekonstruálhatunk. Legnagyobb szélessége kb. magasságának közepére esik. Korongolt, barna színű, közvetlenül a nyak alatt egy-két lapos, körbefutó hornyolással. Magasság: 7,2 cm, perem átmérő 9,2 cm, talp átmérő 3,5 cm(P). 2. Szórványlelet (4. ábra 2). A szórthamvas sírtól K-re, kb. 4—5 méter távolságra teljesen szétnyomott és tűzben deformált, összehajtott (?) vastárgy töredékei kerültek elő. Laposan ívelt, kissé megvastagodó peremrésze talán egy pajzsdudor középső részéhez tartozott. Az összenyomott töredéken — amely ívével 1 Vértes L., Acta Arch. Hung. 14 (1962) 143—157. A leletek publikálásra való átengedését Vértes Lászlónak köszönöm. 2 Л csontdarabkák között állatcsontok nem voltak. Bökönyi S. szíves szóbeli közlése. 3 A zárórészt és a kapcsolótagot a megmaradt apró töredékekből a Tolna megyéből származó lánc alapján rekonstruáltuk.