Folia archeologica 15.

Temesváry Ferenc: Kulcstípusok és zármechanizmusok fejlődése a XVI-XVIII. században

KULCSTÍPUSOK ÉSZÁRMECHANIZMUSOK FEJLŐ О É SE 123 igazgatójával hozza kapcsolatba.

1

3 Magyarországon a XVIII. században a betűs zárak bizonyos kezdetleges formái megtalálhatók, de elterjedésükkel csak a XIX. században számolhatunk. A XVIII. századi ajtózárak egyik rendkívüli példányának ismertetése, úgy gondoljuk, elegendő ahhoz, hogy a XIX. század hajnalára kialakult fejlődést világosan lássuk (49. ábra). Ezt a zárat nem csupán nagysága tette rendkívülivé, amely eléri az 5 2'cm hosszúságot és a 3 2 cm szélességet, hanem mindenekelőtt szerkezeti megoldásának újszerűsége és csodálatos barokk kidolgozása. Maga a zártest a barokk kor ízlésének megfelelően csipkézett peremű, felül az épületeknél is oly szívesen alkalmazott félköríves lezárással. A nyelvcsap és ötlő irányában stilizált kagylósorral díszített borítéklemez kapott helyet. A rendkívül finom levélindák között P. W.—

I. P. névbetűkés 1747-esévszám olvashatók. Rugóházában egyegy darab áttétes rugót találunk, amely 29 X9 mm vastag ötlőszár derékszögben meghajtott végére támaszkodik. Az ötlőszár csappinós kiképzése 5 5 mm hosszú, és 35 X30 mm vastag. A 250 mm hosszú ötlőszárban a förgő, illetőleg a förgőpálya ügyes megoldással helyezkedik el. Szerkezeti rendszere kétbezzentős, 35 X35 mmes nyelvcsapokkal szerelt (50. ábra 1). Igen figyelemre méltó az a szerkezeti megoldás, amelyet a zárfedőlemezen találunk.

2

0 Ez ugyanis lehetővé teszi, hogy a mechanizmus elromlása esetén a zár leszerelése nélkül az alkatrészek javíthatók legyenek. A fedőlemezt záró, biztosító titkos retesz az ún. áttétes rendszerekhez tartozik. Kinyitását a kilincs leszerelésével kezdik. Ezután a kulcslyukon keresztül a végén kissé ívesen meghajtott biztosító kart egy kulcs, vagy kampó segítségével a kulcslyuk irányába elmozdítják, majd ezt megtartva a kilincs nyílásán keresztül elmozdíthatóvá lesz a második retesz. A második retesz elmozdítása után az első retesz biztosító karja elengedhető és a jobb kézzel, egy ívesen meghajtott kulccsal a harmadik retesz is kinyitható. Ezzel egyidőben kimozdul helyéről a csappinósan kiképzett nyelvcsap és a zárfedőlemez szabaddá válik (50. ábra 2). A zárszerkezetek vizsgálatánál — még akkor is, ha dolgozatunkban nem törekedhetünk teljességre — említést kell tennünk a hazánk területén elterjedt fazárakról.

2

1 Alkalmazásuk pincék, csűrök, malmok, pajták és általában a melléképületekben figyelhető meg. A fazárak széles körű használata elsősorban nem gazdasági körülményekkel magyarázható, hanem a téli, tavaszi nedvességgel, amely a vaszárakat sok helyen kiszorította

2

2 a gyakorlatból. Hogy a feltevés menynyire igaz, mutatja a nagyszalontai „Vénkert" egykori ajtaja is, amelyen egy korábban felszerelt vaszár nyomai határozottan kimutathatók voltak. A fazárakat Arany János után makkos záraknak nevezzük. Néhol a népnél — írja Arany — ma is vannak fazárak, melynek leeső makkjait, azaz czövekeit a szintén fakulcs makkjai fölemelik, s ezáltal a zárat félre lehet húzni, s az ajtó kinyílik.

2

3 Aranv János feljegyzése is indokolttá teszi, hogy a fazárak alkatrészei1

9 A XVIII. századból ismert magyarországi lakatok főleg névre nyíltak. Hengeres gyűrűs testük 6—8 karikából állt. 2

0 Ezúttal mondok köszönetet Báthy Géza kartársamnak, aki a rendkívül bonyolult szerkezeti rendszer működési elvének felismerésében segítségemre volt. 2

1 Részletes feldolgozását lásd: Visky AT., MNM Néprajzi Tárának Értesítője 23 (1957) 41—55. 2

2 Megjegyzem, hogy a FA 12 (i960) 204. oldalán a fazárak elterjedését még kifejezetten gazdasági körülményekkel magyaráztam. 2

3 Arany János Aristophanes munkáinak fordítása közben ismerkedett meg a makkos zárak működési elvével. A költő Aristophanest több helyen idézi. „Vigyázz, hogy a zár makkját le ne rágja" —