Folia archeologica 15.

Temesváry Ferenc: Kulcstípusok és zármechanizmusok fejlődése a XVI-XVIII. században

112 TEMESV

ÁRY FERENC húzódva a rugóház körületének rögzítését biztosítja (42. ábra 7/f). A kilincsfej domborított, szétnyíló, stilizált levélformát mutat, egy kissé már a barokk kagylókra is emlékeztet. A kilincs lenyomásakor az ötlő kb. 10—12 mm-t mozdul el, ami által az ötlőrekesztőből kiemelkedik, és az ajtó reteszelését megszünteti. A förgőház oldalnyúlványára ráforrasztott, az egyik végével az ötlőre nehezedő rugólemezt figyelhetünk meg, amely az ötlőt állandóan zárt, alsó helyzetben tartja. A zárszerkezetnek külön részét képezi a rugóház. Vésett, domborított és áttört borítéklemez fedi. Körületlemeze a zárfenéklemezhez szegecselt, végén a magyar bajuszhoz hasonló díszítéssel lezárt (42. ábra 7/a). A második számú zárunk átlagosan 2 mm vastag — a XVII. századból jól ismert, peremén vésett, áttört, domborított, virágelemekkel díszített — zárfenéklemezre épült (42. ábra 1). A zárfenéklemez az aszimmetrikus lemezekhez tartozik, ahol is a díszítés csak a látható felületeken figyelhető meg. A zár felszegecselt diója 78 mm magas. Fedőrésze már az ún. kupolás rendszerhez sorolható. Keletkezési ideje közelebb áll néhány évtizeddel a XVIII. 42. ábra