Folia archeologica 14.

Kádár Zoltán: A szombathelyi bacchikus elefántcsont szobor

Л szombathelyi bacchikus elefántcsont szobor 45 giákat sem képtípusára, sem stílusára. Éppen ezért a kisplasztika más ágaiból és a monumentális szobrászat emlékei közül is ki kell válogatnunk azt az anyagot, amely a szóban forgó szobrocska ikonográfiái, vallástörténeti és stiláris értékeléséhez szükséges, nem is szólva arról, hogy az elefántcsont szobrokkal való összehasonlítás a korhatározás számára sem nyújthatott biztosabb támpontot, csak általában utalt a II.—

III. századi emlékekkel való rokonságra. A korhatározás szempontjából a legbiztosabb támpontokat a történeti eseményekkel kapcsolatos triumfális művészet alkotásai, különösképpen a diadalíveken szereplő domborművek nyújtják. Az itáliai diadalíveken szereplő bacchikus jellegű kompozíciók közül leginkább az évszak-ábrázolások segítenek hozzá a savariai istenalak meghatározásához. Az évszakokat ábrázoló Ámorszerű, vagy a gyermek Bacchus alakjához hasonló képtípusok között elsőként a beneventói (antik Beneventum) Traianus-íven megjelenő Osz (Autumnus) domborműre hívjuk fel a figyelmet.

1

9 Friedrich Matz is észrevette,

2

0 hogy ez az ábrázolás mennyire hasonlít a savariai szobrocskához. A legtöbb évszak-ábrázolástól eltérőleg itt szárnyatlan gyermek jelenik meg. A relief alakjának szőlőkoszorús, széles feje, a gyümölcsöket tartó, köpenyt fogó bal kéz motívuma, leeresztett jobbja, a könnyed mozdulatok, mind rokon a savariaival. A két emlék között a legszembetűnőbb különbség abban mutatkozik, hogy a savariai nyúlánkabb, mint a Traianus-íven szereplő Autumnus. Mielőtt az említett évszak-ábrázolás típusának továbbfejlődését nyomon kísérnénk, idézzük a bcneventumi relieffel kapcsolatban F. Matz néhány, számunkra nagyon fontos megjegyzését. Mindenekelőtt megjegyzi a típus hasonlóságot a Silvanusszobrokkal.

2

1 Ez a megjegyzés azért is érdekes, mert — mint említettük — a savariai szobrocska a Bacchus-ábrázolástoktól eltérően nem őzbőrt, hanem kutyabőrt visel, s e furcsa chlamysban nem szőlőfürtöket, hanem almákat hord. Ismeretes, hogy a pásztorélethez tartozó bacchikus istenalakok között Pán, Priapus, de főként Silvanus kutyával jelenik meg.

2

2 Az utóbbinak úgyszólván elmaradhatatlan kísérője. Itáliai ábrázolásai általában úgy mutatják be, amint vállán kecskebőrben különböző gyümölcsöket, főként almát hord, az egyébként mezítelen testű istenség lábainál kutya fekszik.

2

3 A savariai szobor ikonográfiái megoldása tehát valóban rokon vonásokat mutat Silvanus-szal. Azt se felejtsük el, hogy amikor gyermek Bacchus jelenik meg a reliefplasztikában, akkor sohasem visel gyümölcsökkel teltnebrist. Az évszak-ábrázolások között pedig néha egészen mezítelen, csak fejét borítja szőlőkoszorú.

2

4 F. Matz egyébként a beneventói relief köréről szólva említi meg a savariai szobrocskát három, azonos típusú szoborral együtt,

2

5 s rámutat e hellenisztikus típusnak egy kisázsiai 1

9 Garger, Der Triumphbogen von Benevent. Samml. Parthenon. (H. é. n.) — Hanf mann. G. M. A., The season sarcophagus in Dumbarton Oaks. I. (New York 1951) 123. kép, 137. sz, A beneventói ív évszakábrázolásairól lásd: Budde, L., Severisches Relief in Palazzo Sacchetti. (Berlin 1955) 56 sk. 58, 60. képek. 2

0 Matz, F; i.m. 123. főként 32. j. 2

1 Uo. 2

2 Orth, Hund. PWRE VIII. (Stuttgt. 1913) 2575. 2

3 Peter, R., Silvanus. Roscher, W.H., Ausführliches Lexikon der griechischen und römischen Mythologie. IV. (Lpzg. 1915) 826—833. 1—4. képek. 2

4 V.ö. pl. Brühl, A., Liber pater. (Paris 1953) XVI—XVII. t. 2

6 Matz, F., '-m. 123. 32. j. (1. Formiai torzó, Napoli. 2. Vatikán, Galleria dei Candelabri. 3. Marbury Hall. 4. Elveszett szobor, Montfaucon nyomán.)