Folia archeologica 14.

Mócsy András: Hivatali jelvény a sárszentmiklósi kocsisírban

HIVATALI JELVÉNY A SÁRSZENTMIKLÓSI KOCSISÍRBAN Az az óvatos, de határozott politika, amelyet a római kormányzat a nyugati provinciák bennszülött közösségeivel szemben követett, ma már meglehetősen világosan áll előttünk.

1 A rómaiaknak sikerült gyümölcsöző középutat találni a többnyire még nemzetségi keretek között élő etnikai csoportok igazgatásában. A rómaiak, mint minden birodalomalkotó erő, elvileg két véglet között választhattak. Az egyik a helyi viszonyok tűzzel-vassal való átalakítása a római elképzelések értelmében, a másik a helyi lakosság életébe való be nem avatkozás, a közelmúlt gyarmati gyakorlata szerint, amely természetesen elszigetelődést is magával hozott volna. E két véglet között a középutat annak felismerése tette lehetővé, hogy a romanizálást a helyi erőkből, mintegy belülről kell elindítani, és erre a legalkalmasabb tényező a helyi arisztokrácia, amelynek támogatásával elkerülhették az erőszakos beavatkozással járó összes kockázatot. A helyi arisztokrácia védelme viszont a hagyományos társadalmi struktúra megőrzését jelentette. R. Syme éppen e „koloniális elit" alakulásában ismerte fel a történelem legnagyobb világbirodalmainak, a rómainak, spanyolnak és angolnak alapvető sajátosságát.

2 Csak igen kevéssé vagyunk azonban tájékozva arról, hogy részleteiben hogyan folyt le a bennszülött arisztokrácia romanizálódása és különösen keveset tudunk arról, hogy ez a helyi vezetőréteg milyen jogi formák között és e formák milyen fokozatosságával jutott tényleges vezetőszerephez, hogyan vált koloniális elitté. Vizsgálandó lelettárgyunk e kérdés egyik legkevésbé ismert oldalához, a helyi arisztokrácia bírói működéséhez szolgáltat adatot. A nyugati provinciák leletanyagában ma már igen nagy számban ismert egy stilizált lándzsahegy-alakú tárgy, amely bronzból vagy vasból, a legkülönfélébb méretekben kerül elő. Ritterling a formát, amely kőemlékeken is gyakran ábrázolva van, beneficiarius-jelvénynek határozta meg.

3 Már ő kimutatta, hogy e jelvény a helytartói officium egyes meghatalmazottainál fordul elő,

4 azok hivatali hatalmát jelezte.

5 Pannóniában először Oroszlán Zoltán ismert fel ilyen jelvényt egy aquincumi aediculafal ábrázolásában.

6 1941-ben G. Behrens e jelvényformának már nagyszámú előfordulását gyűjtötte össze,

7 bár pusztán formai indokok 1 Pannóniai viszonylatban legutóbb Mócsy A., Zur Geschichte der peregrinen Gemeinden in Pannonién. História 6(1957) 488—. * Syme, R., Colonial Elites. (Oxford 1958) 3 Ritterling, E., Ein Amtsabzeichen der beneficiarii consularis im Museum von Wiesbaden. BJ 125(1919) 9—. 1 Uo. 23. ' Uo. 33—. « Oroszlán 2, Arch. Ért. 41(1927) 96—. •Behrens, G., Mars—Weihungen im Mainzer Gebiet. MZ 36(1941) 18—. 3'