Folia archeologica 14.

Cennerné Wilhelmb Gizella: Németországban tanuló magyar ifjak litografált arcképei

Németországban tanuló magyar ifjak litografált arcképei 227 ráfiáknak kedvezett, mert egyaránt népszerűsítette a múlt nagyjait és a jelen politikai, kulturális vezéregyéniségeit. 1 9 Magánemberek, vagy éppen diákok megrendelésére készült grafikus arcképekről azonban nincs tudomásunk még abban az esetben sem, ha a kőnyomdát felsőbb tanintézetek tartották fenn, mint Kolozsvárott a református kollégium és a katolikus líceum litografáló műhelyét. 2 0 Németország fejlettebb társadalmi viszonyai között azonban sokkal szélesebb körre terjeszkedett ki a megörökítés igénye, főleg a polgárság sorai­ban. A litografált arcképek ilyen nagymérvű elterjedtsége mintegy előkészítette a fényképeknek a század második felében beköszöntő egyeduralmát. Az egyetemi ifjúság — különösen Németországban — szenvedélyesen gyűjtötte tanulóévei emlékeit, versekkel, rajzokkal díszített emlékkönyveik bejegyzései között sok messzeföldről jött diáktársuk neve szerepel. Ebbe a körbe tartozik az arcképek ajándékozása is, hiszen az egymástól távolszakadt régi barátok az Alma Mater elhagyása után gyakran soha többé nem is látták egymást. Az arcképsorozat magyar ábrázoltjai is magukévá tették a fejlettebb ország szokását és így nagy részüknek csupán az említett lapokon maradt fenn művészi értékű portréja. Érdemes azonban szemügyre venni azt is, miért igazodtak éppen ők könnyebben a németországi helyzethez. Ötük közül hárman (Bayer, Hunfalvy, Weber) a Szepességből származtak, melynek zárt, sajátos polgári fejlődése jelentős port­réfestészetet hozott létre a XIX. század elején. 2 1 Linberger István pedig Sop­ronból került a németországi egyetemekre. A XVII—XVIII. században szülő­városában virágzó művészeti élet mecénásai is részben polgárok voltak s a patrí­cius és honorácior arcképek többszázéves helyi műgyakorlatban gyökereztek. 22 Bár más vidékről Németországba került tanulóifjak arcképeit nem ismerjük és alaposabb vizsgálat nélkül nincs okunk kétségbevonni hasonló darabok létezését, elfogadhatjuk azt a feltevést, hogy az említett portrék keletkezését nagymértékben befolyásolták az ábrázoltak hazai művészi és művelődési kör­nyezetének hagyományai. CENNERNÉ WILHELMB GIZELLA " Gerszi T., A magyar kőrajzolás története a XIX. században. (Bp. 1960) 21—32, 46—55. 2 0 Uo. 156. 2 1 Kőszeghy E., Bildnismalerei in der Zips. (Kezmarok—Késmárk 1933) 2 2 Csatkai E.-—Dercsényi D., Sopron és környéke műemlékei. II. kiad. (Bp. 1956) 134—135.

Next

/
Oldalképek
Tartalom