Folia archeologica 14.
Bánkuti Imre: A magyar céhek vallási szerepe a XVIII. században
186 I. Bánkuti az ottani takácscéh református tagjai ellen, mert körmenet közben nem térdeltek le és pipáztak abban a szobában, ahol a szentség volt. 2 5 Jegyezzük meg rögtön, hogy Makó is püspöki város volt, ahol a város vezetői nyilván fokozottan ügyeltek a protestánsokra. A céh vallási funkciójának anyagi vonatkozásai tehát szintén negatív irányban hatottak az ipari tevékenységre. Részben tovább csökkentették az amúgy is korlátozott tőkefelhalmozási lehetőségeket azáltal, hogy a különböző közvetlen és közvetett kötelezettségekkel a céhládákban felhalmozódó pénzösszegeket az egyház lefölözte, részben pedig gyakran végleg útját állták egyes mesterek termelő tevékenységének. Összefoglalásképp tehát mindenképpen levonhatjuk azt a jogos megállapítást, hogy a XVIII. század folyamán a céh vallási funkciója minden irányban negatív, reakciós tevékenységet jelentett. A céhek vallási szerepét II. József csökkentette, illetve a türelmi rendelet szellemében megengedte, hogy a céhekbe való felvétel vallási szempontok figyelembe vétele nélkül történjék. A céhszervezet vallási funkciója azonban egészen 1848-ig fennmaradt, sőt reakciós örökségként átszállt a munkásmozgalom ellen fellépő iparegyletekre és ipartestületekre is. BÁNKUTI IMRE DIE RELIGIÖSEN FUNKTIONEN DER UNGARISCHEN ZÜNFTE IM 18. JAHRHUNDERT Dieser Artikel — Teil einer größeren Studie — befaßt sich mit der Zunftgeschichte des 18. Jahrhunderts und untersucht eine Tätigkeit der Zunftorganisation, der bis nun kaum Beachtung geschenkt wurde. Die Zünfte spielten im Laufe des 18. Jahrhunderts in Ungarn auch in religiöser Hinsicht eine bedeutende Rolle. Diese Rolle war mit dem beachtlichen Vordringen der katholischen Kirche in diesem Zeitabschnitt, das im Einvernehmen mit den Habsburgern geschah, in engem Zusammenhange. Die katholische Kirche versuchte ihre früheren Positionen mit Hilfe des Herrscherhauses wieder einzunehmen. Unter der Regierung Maria Theresias nahm die Zentralgewalt auch die Zünfte unter Kontrolle und verpflichtete sie, zur Erhaltung der örtlichen katholischen Kirchen beizutragen und an gewissen Feiertagszeremonien teilzunehmen. Die Zünfte mußten außerdem Kirchenfahnen machen lassen, festgesetzte Summen zur Erhaltung der Altäre zahlen u.a.m. Alle diese Vorschriften galten auch für die nicht katholischen Zunftmitglieder. Die Meister protestantischen oder griechisch-orthodoxen Glaubens sahen sich vor die Alternative gestellt: entweder ihren Anteil an allen diesen 2 6 OL.HL.AM. 1095. 27—6. sz.
