Folia archeologica 14.
Bánkuti Imre: A magyar céhek vallási szerepe a XVIII. században
184 Bánkuli Imre Valamivel kedvezőbb volt a görög keletiek elbírálása, nekik azokon a helyeken, ahol többen éltek (Temesköz, Bácska stb.) általában megengedték, hogy külön, önálló céhet alkossanak, s saját vallásuk szerint ünnepelhessenek, ha ez ellen a katolikus egyház nem emelt vétót. 1 6 Elvileg ugyan a görögkeletieknek is részt kellett venniök bizonyos katolikus egyházi szertartásokon, de pl. a szegedi szabók 1726-os céhlevele kimondta, hogy a király e kötelezettség alól „a kölcsönös barátság és béke" érdekében a görögkeleti vallású céhtagok részére felmentést ad, de a katolikus templom számára ezért bizonyos, nem is csekély összeget kellett fizetniök. 1 7 Ez azonban a céh vallási funkciójának egy másik vonatkozására vezet át bennünket. Tegyük fel azonban előbb a kérdést: a katolikus vallási normák szigorú megkövetelése mivel magyarázható? Vajon itt csak valamiféle „erkölcsnemesítő" törekvés érvényesült-e, vagy többről volt-e szó? Ügy gondoljuk, nem tévedünk, ha a felvetett kérdésre igennel válaszolunk. A céh vallási funkciója szorosan összefüggött a feudális állam szerepével. Az állam, mint a felépítmény legaktívabb, legnagyobb befolyással és hatalommal rendelkező szerve, minden eszközzel igyekezett a feudális rendet fenntartani, megszilárdítani. E téren a vallás és az egyház is komoly segítséget nyújtott. A céheknek, mint a felépítmény részének, szintén ebbe az irányba kellett működniök: a céhtagokat, legényeket és inasokat a vallás segítségével a királyhoz hű, engedelmes, a fennálló társadalmi rendet tisztelő és öröknek tekintő alattvalókká kellett nevelniök. A XVIII. században, amikor a feudalizmus hanyatló, a pusztulás stádiumában levő társadalmi rend volt, ez nyilván negatív jellegű tevékenységet jelentett. Azonban a céhek vallási ténykedése túlment az ideológiai jellegen s mindig komoly anyagi vonatkozásai is voltak. A céhek már születésük pillanatától kezdve rendszeres pénzjáradékot fizettek a katolikus, ill. a tisztán protestáns városokban, a protestáns egyházaknak. Ezenkívül az egyes céhekre még különböző terhek hárultak, mint pl. oltárok fenntartása, vagy a gyakran több száz forintra rúgó zászlók megvétele. 1 8 Ezen összegeket a céhkasszából kellett kifizetni. A nemkatolikusokat gyakran még külön anyagi terhekkel sújtották. A már előbb említett szegedi szabócéh 1726-os privilégiuma a görögkeleti céhtagok számára elengedi a katolikus ünnepeken való részvételt, viszont 1 8 Külön céhet alkottak az aradi rác kalmárok, akik 1735-ben kapták királyi céhlevelüket. 1765-ben a céhnek 69 tagja volt, ebből 58 aradi és 11 vidéki. OL.HL.AM. 1082. 295.sz. Az aradi rác szabók 1725-ben nyertek III. Károlytól privilégiumot, létszámuk 1765-ben 40 fő. Uo. 295sz.— Baján, Újvidéken, Szegeden és más városokban is több, kizárólag gör. keleti nem egyesült vallású mesterekből álló céh volt. 1764—65-ben az aradi rác mesterek is külön céhekben szerettek volna tömörülni. A királynő nem is zárkózott el a kérés elől. OL.HL.AM. 1082. 259—304.sz. — De ellenkezőre is van példa. 1 7 OL.HL.AM. 1232. No.l. 1 8 Bruckner Győző megállapítása: „A céhek bevételeinek legnagyobb részét vallásos célok megvalósítására fordították..." í.m. 143. — Szegeden a céheket három osztályba sorolták. Az I. osztályhoz tartozó mesterek évente 8, a másodikhoz 5, a harmadikhoz tartozók pedig 4 dénárt fizettek az egyház javára. A városi tanács 1774. december 21-i felterjesztése. OL.HL.AM. 1232. No. 72. -— Kecskeméti csizmadiacéhen belüli ellentétek a céh vallási kötelezettségével járó terhek ügyében, 1742. OL.HL.AM. 1110. — 1772-ben újabb nézeteltérés köztük. Uo. 16—41. sz. A céhek egyházi vonatkozású súlyos terheire hoz példákat az aradi céhek életéből Lakatos O., Arad története. II. (Arad 1881) 168—169.
