Folia archeologica 14.

H. Kolba Judit: Románkori feliratos sírkőlap

114 H. Kolba Judit tartják az esztergomi Porta Speciosa ránkmaradt töredékeit, melyek III. Béla idejében díszítették a Szép Kaput.

3 Ezen találunk a mienkhez hasonló A, C, D, R betűket, amelyek jellegzetes XII. század végi formát mutatnak (50. ábra 2). A III. Béla adományát megörökítő égetett agyag tábla

4 felületes szemléletre összhatásában sokkal jobban hasonlít sírkövünkhöz a betűk ugyanilyen, kissé bizonytalan vonalvezetésűek, szabálytalan formájúak, vékony vonalúak (XIX. t. 1). Részleteiben tagolva kevesebb a hasonlóság, a kis téglán inkább kapitális jellegű és alapvonalú betűk láthatók. A, D, E, О és R betűje (50. ábra 3) hasonlítható kövünk egy-egy betűtípusához. А XII. sz. végéről maradt ránk Márton Ravesu kőfaragó kalocsai emléktáblája.

6 Itt a kétszer áthúzott „A" betűnkhöz találunk korabeli párhuzamot (50. ábra 4). Végére hagytuk azt a két feliratos emléket, amelyek mind korban, mind hasonló tartalmuk alapján a legközelebb állnak sírkövünkhöz. Az egyik a múzeumunkban őrzött egyszerű, kisméretű bulkeszi tégla, amely egy szerzetes sírját jelölte

6 (ltsz. 2/1901). Betűi kezdetlegességükkel tűnnek fel (XIX. t.2). Alig van két egyforma betű, elővonalozásnak semmi nyoma, kissé ferdén fut az egész szöveg és erősen a felső szegély közelébe csúszott. Feltűnő a gyakorlatlanság a „lege" szónál, ahol szinte firkálva írta a betűket. Bár kövünk összhatásában sokkal rendezettebb feliratú, egyenként vizsgált betűi között elég sok hasonlóságot találunk, ha a szerzetes padlótéglája primitívebb formájú is. Az E, M, A (gótikus forma) R, S, Q, G, T betűk alapformája megegyező (50. ábra 5). A kis téglán azonban az ívelt betűrészek, vonalak sokkal lágyabbak, simábbak, nem olyan hegyesek és szaggatottak, mint a mi kövünkön. Még egy érdekessége van ennek a látszólag egyszerű rajzú kőnek. Itt egy betűt egyféle formában használnak. Hasonló szövege és hasonló, de sokkal szabályosabb betűi alapján ide kell sorolnunk az esztergomi Csáky Ugrin 1204-es sírkövét. Elhelyezése és kompozíciója teljesen azonos a mi kövünkével: vízszintesen fekvő, teljesen sima lapján, négy sorban egyenletes elosztásban halad a bővebb, de azonos értelmű felirat. A betűk szép, arányos, jól megrajzolt formájúak, készítőjük mestere lehetett a vésőnek. Ha a betűket külön vizsgáljuk, az előbbi kőhöz viszonyítva fordított helyzet adódik, sokkal szebb kivitelűek, mint a mi sírkövünkön levő hasonló betűk. Így azonos formára vezethető vissza az A (gótikus forma), a kissé felhajló végű F, a G, a hullámos talpú L, a körvonalas M, felül-alul hegyes O, hullámos ékű Q és az erősen hajlított lábú R (50. ábra 6). Az ügyes mester szép, hegyesszög vésetűre faragta a feliratot, ami a miénktől szintén eltérő jelenség. Összegezve a kő külsejével kapcsolatos eddigi megfigyeléseket, a következőket állapíthatjuk meg: a betűk vizsgálata а XII—XIII. század fordulójához ® Foerster Gy., Magyarország műemlékei. I. (Bp. 1905) 131. 4 Ua., III. Béla magyar király emlékezete. (Bp. 1900) 33. 6 Henszlmatm I., Die Grabungen des Erzbischofs von Kalocsa. (Leipzig 1873) 75—79. « Hampel J., Arch. Ért. 26(1906) 81. 49. ábra