Folia archeologica 14.
Dienes István: Nemzetségjegy (tamga) a békési honfoglaláskori íjcsonton
Nem^etségjegf a békési bonfoglaláskori íjcsonton 97 átalakulásával — temetőnk hagyatéka is jelentősen megváltozik és mind gyakoribbakká válnak az Árpád-korban kedvelt ékszerek. Honfoglalóink egyszerű hajkarikáit fokozatosan az s-végűek váltják fel és a sírok jellemző mellékletei lesznek. 9 Van közöttük — meglehetősen késői időkből, az I. László érméjével keltezett 32. sírból — másfélszeres fordulatú véggel kiképzett hajkarikapár, az általánosak azonban az egyszeres s-végű hajkarikák, majd azoknak bordázott díszítésű változatai. A további tárgyi anyag is jellegzetes hagyatéka a köznépi temetők Árpád-kori sírjainak: 1 0 kerek pitykék, varkocsdíszül szolgáló téglalapalakú bronzlemez, gyöngyök (egy és többtagú apró, gerezdek, szemes, kockákra vagdalt felületű, hasábalakú, ezüstfüstlemezzel bevont gyöngyszemek), fonott gyűrűk, zárt pántgyűrűk, fejesgyűrű, fonott karperec, sodrott nyakperec, hajtűk stb. Egyetlen olyan darab sincs a felsoroltak között, amely azt mutatná, hogy a temető népiségi összetétele időközben megváltozott. Érdekes, hogy agyagbögréket egyáltalán nem helyeztek a sírokba. A tamgás íj (XVI. t. 1—5, XVII. t. és 36. ábra) a 45. sírból való;ismertetjük most e sír fontosabb adatait: hanyatt, nyújtott helyzetben eltemetett férfi sírja. A mellékletek tanúsága szerint temetésekor aranyhuzalból való egyszerű karikák voltak varkocsába tűzve és utoljára gombokra járó kaftánt vagy inget húztak rá. Hozzátartozói vele adták fegyvereit: hat nyíllal ellátott tegeze (XVI. t. 6—8) törzsének jobb oldalán, csontlemezes íja pedig testén keresztben feküdt. Elkísérte hátaslova is, a lókoponyát és a ló alsó lábcsontjait a férfi-váz jobb lába fejénél találták meg. A sír végében, a lócsontok körül levő kengyelekből, zabiából és a bal sípcsont mellett fekvő hevedercsatból ítélve a nyereg, illetve az egész szerszámzat a lóbőr fölé került. — A sírban nyugvó férfi tehát arany varkocskarikáiból, fegyvermellékleteiből, paripájának, nyergének vele temetéséből sejthetően közösségének ugyancsak tisztelt tagja lehetett. Kétségtelenül az ősfoglaló családhoz tartozott és még a X. század folyamán, ősi pogány szokás szerint, honfoglalóink jellegzetes tárgyaival hantolták el. Térjünk most rá az íjcsontok bevésett jeleinek (XVII. t. és 36. ábra) vizsgálatára. Tudjuk, hogy a magyar íjat három helyütt: a markolatánál és a két végén, a merev karoknál erősítették meg — párosával felragasztott — csontlemezekkel. Egy-egy íj felszereléséhez eszerint 6 csontlemez volt szükséges. 11 A békési 45. sírból való íjnak csak 5 lemeze (XVI. t. 1—5) ismert (felső karjának egyik lemezét valószínűleg a rágcsálók hurcolhatták el), s ezek közül kettőn (XVI. t. 2, 4; XVII. t.) találjuk meg a szóban forgó jelet. A jobb combcsont mellett fekvő íjvég-lemezek egyikén (XVII. t. 1) és a mellkas jobboldalán 1 2 talált markolatlemezen (XVII. t. 2). Párjuk (XVI. t. 1, 3) nincs jellel ellátva, 1 3 de nem látjuk nyomát az íj felső karját burkoló, a bal halántékon magánosan talált * Szőke В., i. m. 41—42.; Kraloi>áns zky A., Arch Ért. 83(1956) 211—212. és 84(1957) 183., valamint StuSl 5(1959) 345. stb. 1 0 Szőke В., i. m. 42 skk. 1 1 Vö. Cs. Sebestyén K., Dolg. 8(1932) 169 skk. 1 2 Az eredeti helyén van, a másik markolatlemezt (XVI. t. 3) viszont az ürgék eltúrták és a jobb térd magasságában, attól 20 cm-re kifelé feküdt. 1 3 А XVI. t. 1. alatt bemutatott íj véglemez alsó kiszélesedő végének közelében egy pontkörös dísz látható. Állítólag „körkörös díszítésű" íjborító lemezek kerültek elő még a környéken a békéscsabai Mezőgazdasági Szakiskola kertje mellett feltárt temetőben is, amelynek anyaga sajnos elpusztult: Banner f., Békéscsaba területének története a legrégibb időktől a magyar honfoglalásig. Kőrös Népe I. (Békéscsaba 1956) 10. 7 Folia Archacologica