Folia archeologica 13.

Biróné Sej Katalin: Hygieia, Salus és Valetudo

78 Bír óné Sej Katii in utóbbinál a típus annyiban változott, hogy elmaradt az oszlop, amire az istennő támaszkodott. Az ábrázolásban két típust különböztetünk meg, de ugyanekkor Salus jellegében is mutatkozik ez a kettősség. SALVS AVGVSTA felirat az először Nérónál látott ülő ábrázolással, míg a SALVS AVGVSTI felirat az álló — Acilia gens Valetudo, illetve rhegiumi — Hygieia-típussal együtt jelentkezik. Itt azonban nem is a típust, harem a jelleget kívánjuk hangsúlyozni. Strack szerint a SALVS AVGVSTA, illetve SALVS AVGVSTI elkülönítésének magyarázata, hogy az adjektivus forma a császár személyén keresztül az állam jólétét, üdvét jelenti (ugyanezzel az ábrázolással [XVIII. t. 8.] Nervánál a SALVS PVBLICA felirat is erre céloz), míg a genitivusos forma a császár személyes egészségére vonatkozik.

5

3 Tehát, bár Valetudo hivatalosan nem szerepel a perszonifikált istenek között, megbújik Salus egy bizonyos alakjában. Valetudo nyilvánvaló kultuszával sem a köztársaság korában, sem ekkor nem számolhatunk Rómában. Bár vannak neki szentelt feliratok még a későbbi korból is.

6

4 A Salus-típus további fejlődése a két alak, illetve forma összeolvadására utal. Galba SALVS GEN HVMANI veretein (XVIII. t. 20.) Salus Fortuna alakjában jelentkezik, paterával égő oltár előtt áldoz, lába alatt földgömb, jobbjában kormánylapát.

5

5 Az ülő és álló típus összeolvadása jelentkezik már Traianusnál, (XVIII. t. 9, 24, 26.) ahol Salus ülve az oltárra tekeredő kígyót eteti,

5

6 Hadrianusnál, (XVIII. t. 10, 23.)

5

7 Antonius Piusnál (XVIII. t. 11, 12.)

5

8 és Faustina iuniornál (XVIII. t. 13, 25.)

5

9 Az álló típus pedig úgy módosul, hogy Hadrianusnál Salus sceptrummal kezében oltárnál áldoz paterával. (XVIII. t. 14.)

6

0 A továbbiakban az álló típus előtt oltárra csavarodó kígyó látható, amelyet az istennő csészéből etet. Hadrianusnál (XVIII. t. 15.)

6

1 ugyanez az ábrázolás fedezhető fel, csak sceptrumot tart a kezében. (XVIII. t. 16.)

6

2 Szintén ezek a típusok láthatók Antonius Piusnál, (XVIII. t. 17.)

6

3 Marcus Aureliusnál (XVIII. t. 18.)

6

4 és Faustina iuniornál. (XVIII. t. 19.)

6

5 A későbbiekre vonatkozóan csak annyit jegyezhetünk meg, hogy Salus a legidőtállóbb istenségek egyike, állandóan szerepel az éremképeken, a kereszténység veretein is, egészen a birodalom bukásáig. Ezeknek vizsgálata azonban túlhalad dolgozatunk keretén, mivel jelen esetben csak a II. századig terjedő Salus veretekkel foglalkoztunk. 5

3 Strack

, P. L., Untersuchungen zu römischen Reichsprägung des zweiten Jahrhunderts. I. (Stuttgart 1931) 171 skk. 5

4 Bormann, E., Epigraphischer Anhang. RLiÖ 5. (Wien 1904) 127. 5

5 RIC 21. 5

6 XV11I. t. 9. = RIC 369 PARTH1CO P.M.TR.P COS.V1.P.P.S.P.Q.R., XV1I1. t. 24. = RIC 515. S.P.Q.R. OPTIMO PRINCIPI — S С, XVIII. t. 26. = RIC 670, SENATVS POPVLVSQVE ROMANVS-S.C. a szelvényben SALVS AVG. 6

7 XVIII. t. 10. = RIC 137 Ib., P.M.TR.P.COS.I1I, a szelvényben S AL.AVG., XVIII. t. 23 = RIC 657., COS.1II.S.C. 6

8 XVIII. t. 11 = RIC 82

/е., SALVS AVG., XVIll. t. 12 = RIC254, TR.POT. XIX.COS.IIII 5

9 XVIII. t. 13. = RIC 714.SALVS, XV111. t. 25. = RIC 1668. SALVTI AVGVSTAE — SC. 6

0 RIC 268, SALVS AVG. 6

1 RIC 261 /d SALVS AVG. 6

2 RIC 269. SALVS AVG. 8

3 RIC 304. SALVS AVG. COS. I1II. «

4 RIC 207. SALVTI AVG.COS.11I. 6

5 RIC 715. SALVS.