Folia archeologica 13.

Patay Pál: Az alsótelekesi vaskori temető

AZ ALSÓTELEKESI VASKORI TEMETŐ Bármennyire is nagy léptekkel haladt előre a hazai régészeti kutatás az őskor leletanyagának felismerése terén, az utóbbi évek ásatásai újabb és újabb, eddig nem ismert leletcsoportokat, újabb kultúrák emlékanyagát juttatják kezünkbe. Leginkább vonatkozik ez az i. е. I. évezredre, amelynek kutatása korábban háttérbe szorult. Amellett különösen érvényes az ország azon területeire, amelyek főként a vidéki múzeumok eltérő intenzitású kutatása miatt kiestek az érdeklődésből. így történhetett meg, hogy az 1959. év őszén Alsótelekesen (Borsod m., edelényi j.) végzett ásatás egy eddig még nem ismert leletanyagot szolgáltató és ugyancsak különleges temetkezési szokásokat feltüntető temető megismeréséhez vezetett. Az október 14—22. és november 4—12. napokon végrehajtott ásatással a temető nem merült ugyan ki, mégis a leletanyag és a megfigyelt jelenségek újszerű volta indokolttá teszi, hogy a feltárás eredményeit mielőbb ismertessük, annak ellenére, hogy az értékelés a temető részleges feltárása miatt nem lehet teljes. A lelőhely Alsótelekes község ÉK-i szélén emelkedő Dolinka nevű domb teteje, annak közvetlenül a 274-es magassági ponttól D-re levő része. A dombot dolomit kőzet alkotja, amelyen alig 15—30 cm vastag humusz települt. A domb oldalában néhány évvel ezelőtt murvabányát nyitottak (a kőzet fejtéskor apró darabokra törik szét), amely időközben szabálytalan alakú bányagödörrel a domb tetejét is elérte. A bányát a község megbízásából Juhász Lajos helybeli lakos kezelte és termelte. (7. ábra) 1959. szeptember elején kőfejtés közben két vaslándzsát és egy vascsákányt, odébb csontok közelében egy vaskést, továbbá különböző helyeken három bögrét lelt. Bejelentésére az okt. 7-én megejtett helyszíni szemlén megállapítottam, hogy a lelőhelyen egy vaskori temető terül el. Ezt követte a fenti időben általam vezetett leletmentés. A leletek a vékony humuszrétegben találhatók, szokatlanul csekély (néha alig 5 cm) mélységben. Mivel azonban a területet sohasem szántották — jelenleg hosszú idő óta legelő — a sírok közül igen kevés van megbolygatva. A kézirat lezárása és nyomdába adása után, 1961 május havában, kisebb leletmentő ásatást hajtottam végre a lelőhelyen. Ennek során az 1959. évi ásatás területéhez csatlakozóan újabb 17 sírt volt módomban feltárni. A feltárt sírok leletei és az ásatás során tett megfigyelések nagy vonásokban megegyeznek a jelen ismertetésben közöltekkel. Az újabb ásatás leleteit és eredményeit a Folia Archaeologica következő, 1962. évi kötetében szándékozom közzétenni.