Folia archeologica 13.
Gábry György: Marie Antoinette aranyhárfája
Marie Antoinette aranyhárfája 277 ság részletei). Ezt a képet csak elmélyíti az éles szemű és okos megfigyelő, Mercy d'Argenteau gróf — párizsi osztrák nagykövet és családi ügyekben a császárné külön megbízottja —, kinek úrnőjéhez intézett jelentései 1 5 között nagyon sok, idetartozó részletet találtunk. Mindezt figyelembe véve nem lehet kétséges, hogy Marie Antoinette uralkodása — kiváltképp a gyermektelenség éveiben — ennek a finom hangszernek és általában a társas zenélésnek valóságos aranykora lehetett; ezt megerősíti H. J. Zingel mértékadó kijelentése is, melyet a gondolatsor végére teszünk 1 6 — „Für diese neue Blütezeit des Harfenspiels ist Paris der Ausgangspunktgeworden. Mit dem Namen und der Regierungszeit der Königin Marie Antoinette verbindet sich der Ruhm des Instruments." Rejtély, hogy — bár elfogadjuk hangszerünk előkelő származását — miképpen jutott kalandos utakon hazánkba, illetőleg Vécseyék sárközi kúriájába, ahonnan azután a Nemzeti Múzeumba került. A múzeum régi irattára a második világháború eseményeinek áldozata lett, s így megsemmisültek az adományozással kapcsolatos dokumentumok (bennük talán részletes útmutatásokkal); nem sikerült megállapítani a leltári leírásban szereplő Sir Thomas Prescotte hovatartozását sem (ez a kérdés, a vele ï b Arneth, A.— Geffroy, M. A., Marie Antoniette. Correspondance secrcte. (Paris 1873) Időrendben: —• „Par une suite du goût que M m C la dauphine a pour la danse , elle s'est décidée à perfectionner cet exercice; elle en prend les leçons de musique." (1772. ápr. 15.) — „Depuis que M m C la dauphine a repris du goût pour la musique , il se tient de temps en temps chez elle des petits concerts, oû se réunit la jeune famille royale; Mesdames, n'y paraissent point ordinairement. J'ai vu un de ces concerts, et je ne puis exprimer combien M m e l'archiduchesse y est charmante. . . " (1772. jûn. 15.) — „M m C l'archiduchesse continue à aimer la musique-, elle y fait des progrès, et elle a un goût particulier à jouer de la harpe." (1773. márc. 17.) — „La reine a employé journellement quelques heures à la musique , particulièrement à jouer de la harpe, instrument pour lequel elle a un goût très-suivi." (1774. szept. 28.) — „La reine prenait tous les matins sur la harpe une leçon qui durait une heure et demie, quelquefois deux heures. Il y avait presque toutes les aprèsmidi un petit concert qui servait de répétition à la leçon du matin. Les progrès que la reine fait dans la musique augmentent le goût qu'elle y prend, mais il en résulte la perte de beaucoup de temps qui pourrait être employé d'une façon plus utile." (1774. nov. 17.) » Zingel, H. J., i. m. 164. 18 Folia Archaeologies 88. ábra
