Folia archeologica 13.

V. Ember Mária: Az egri Rozália-kápolna cipői

Л-Z egri Rozália-kápolna cipői 265 a felsőrész széléhez. A rögzítő szögek eltávolítása után a kiszabott talpbőrt ráhelyezik, ferde varrólécet vágnak rajta, a léc peremét visszahajtják s az így képződött árokban varrják a felsőrészhez a talpat. A varrás elkészültével a varróléc szélét ráhajtják a varrásra. Ez védi meg a varrást az idő előtti kopástól. Ilyen módon készült az 53. sz. koporsó cipőlelete. Az 50. sz. koporsóban talált női cipő rámánvarrott. Készítésmódja a mai rámánvarrott cipőkével azonos. A béléstalp felerősítése és a felsőrész ráhúzása után az ún. ráma belső peremét mindkettőhöz hozzávarrják. A talpbőrt ráhelyezéskor két szöggel rögzítik s annak szélét varrólécben két tűvel, két fonállal, egyenletes öltésekkel a rámához varrják. A leletanyag 19 pár cipője közül csak a két utolsó talpa színén varrott. Ez az arány azonban véletlen, mert mindkét cipőkészítési módot ismerték az előző évszázadban is. Meg kell még említenünk, hogy a kriptalelet minden cipője fordítós kaptafán készült, tehát a jobb és bal lábra való cipő teljesen egyforma volt. A cipőleletek, egy kivételével, olyan rossz állapotban vannak, hogy fényképen nem adnának hű képet eredeti mivoltukról. E cipőkhöz hasonló néhány darabbal rendelkezik a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye. Ezek közül analógiaként a következőket mutatom be: az 1. és 5. sz. koporsókban talált cipőkhöz hasonló a MNM 1844.2. leltári számon nyilvántartott cipője. (XXXVIII. t. 1, 2.) Barna atlaszkötésű félselyemből készült a nyelves pántos félcipő. Kivágása, nyelve, pántja szalaggal szegett. A pántokat csokorra kötött szalag fogja össze. ívelt fa sarka fehér glaszébőrrel borított. Sarokfoltjának széle ferdére vágott, erősen kiáll. A talpbőr nemcsak a sarok előlapját fedi, hanem a sarokfolt alá is nyúlik, ahol a sarokfolttal együtt három szeggel van odaerősítve. A sarok élén a borító bőr és a sarokfolt széle két tűvel, apró öltésekkel van öszszevarrva. Bélése fehér glaszébőr, a fejrészé fehér lenvászon. Ezt a cipőt az 1790-es években Sándor nádor egykori udvarmesterének, Kempelen János tábornoknak a neje, Schröfel Judit viselte. A 29, 44, 45. sz. koporsók cipőleleteihez hasonló az 1852.30.3. leltári számú zöld alapon feketével, kockás mintával átszőtt, selyemből készült, kivágott női cipő. (XXXVIII. t. 4,7.) Orra hegyes; magas, ívelt fasarka fehér glaszéval bevont. Orrán árnyalt rózsaszín selyemmel hímzett tűfestéses rózsaág apró bimbókkal és levelekkel. A hímzés fölött zöld és rózsaszínű szalagból hatsoros berakott bodor húzódik a kivágás mentén az oldalvarrásig. Bélése fehér glaszé és finom szövésű lenvászon. Ürményi József országbíró feleségének, Komjáthy Annának a tulajdona volt, 1780 körül. Komjáthy Anna cipője még abban is hasonlít a 44. és 45. sz. lelethez, hogy a talpbőr nemcsak a fasarok előoldalát borítja, hanem a sarok alá is nyúlik. A sarokfolttal együtt van két szöggel a fasarokhoz erősítve. A sarokfoltnak csak az íves széle van a sarkat borító bőrhöz varrva, a talp felé eső élét a fent említett szögek tartják. Rózsaszín, bordásán szőtt lenszövetből készült az 52. sz. cipő (XXXVIII. t. 3.) analógiájának tekinthető 1906.27.4. leltári számú női cipő. (XXXVIII. t. 6.) Nemcsak formájuk és készítésmódjuk azonos, hanem ezen a cipőn is megtaláljuk a felsőrész szélét borító bőrcsíkot, ami ebben az esetben is elöl hegyben nyúlik föl, kétoldalt az oldalvarrásig ér. Ennél a cipőnél a származást illetően szűkszavú a leltárkönyvi bejegyzés. Mindössze annyi, hogy a cipő a XVIII. sz. második feléből való.