Folia archeologica 13.
Korek József: Neolitikus telep és sírok Dévaványán
Neolitikus telep és sirok Dévaványán 21 Polgár és Szolnok térségében látszik otthonosnak. 4 0 Északon a bükki kultúrával keveredik úgy, hogy benne a bükki áru alárendelt szerepet játszik, Szolnok térségében pedig a tiszai kultúra jegyei jelentkeznek az anyagban. Határozott és különálló jegyeivel, amilyen pl. az oszlopos fogantyú, a nagyméretű, legtöbbször tagolt függőleges borda, az ujjbenyomásos plasztikus díszek gyakorisága, a pont és megszakított vonalkadíszek, a perem alatti függőleges rovátkolások, határozott megkülönböztető jegyek a vonaldíszes kerámián belül. E jegyek közül több jelentkezik a dévaványai anyagban is, de már nem annyira dominánsan, mint az Alföld északi részén. A déli területek tiszai települései között határozottan külön színt jelent Kökénydomb, Csóka és az ezektől elválasztható lebői csoport. Dévaványán a két nép hagyatéka már annyira összeolvadt, hogy a kevert kultúrában szétválasztani már nem lehet. Az alapnépesség a vonaldíszes kerámia népe, amely annyi tiszai elemet ötvöz magába, hogy a telep második-harmadik települési szintjében már ezek átalakult formája lesz általánossá. A dévaványai csoport az Alföld keleti felének középső részén foglal el nagyobb összefüggő területet és a leletmentés útján részben megmentett Békés—povádi 4 1 teleppel van legközelebbi kapcsolatban. TEMETKEZÉSEK Az első felületben 5 sírt tártunk fel. 1. sir. Hét év körüli gyermek sírja, a csontvázból csupán a lábszárcsontok feküdtek eredeti Helyükön; ezek zsugorított temetkezési módot mutattak, jobboldali fektetéssel. A bolygatott koponyacsontok helyzetéből ítélve irányítása К—Ny-tól eltér 22°-kal, a fej Ny-on feküdt. A sír mélysége 80 cm. A fekete ártéri agyagréteg fölött feküdt a telepbe ásva, s a 3. sír beásásakor bolygathatták meg. 2. sír. Tíz év körüli gyermek csontváza. Mélysége 80 cm. Eredeti fekvésben csak a zsugorított lábak voltak, ezek baloldali fekvésre utalnak. A fej kifordított helyzetben feküdt, a karból és a gerincoszlopból semmit sem találtunk meg. Valószínű tájolása ÉNy—DK, a fej DK-en. E sír is a fekete öntési talaj fölött feküdt. 3. sír. Felnőtt egyén csontváza érintetlen helyzetben. Mélysége 75 cm, irányítása К—Ny-tól 10 o-kal tér el É felé. A fej K-en feküdt. Bal oldalára zsugorított, bal karja ki volt nyújtva, jobb alkarját derékszögben behajlították, a bal alsó karszár közepére támaszkodott. Zsugorított hossza 114 cm. A sír is a kultúrrétegbe volt ásva. 4. sir. Magában álló töredékes koponya 122 cm mélyen. A hozzátartozó csontvázrészeket nem találtuk meg. Az eredeti felszínt jelentő humuszba volt ásva. 5. sír. A felület Ny-i oldalán találtunk rá. Bolygatott, mélysége 70 cm. A bolygatás a felsó testrészt érte. A koponyát, amely feltűnően vastag falú és hosszú fejű típusú, szétzúzták. Bal oldalán zsugorított helyzetben feküdt, bal lábujjai hiányoztak. A csontvázat ezen a részen nem érte bolygatás, feltehető, hogy már csonkán került sírba. A medencefélből is csak az egyik maradt meg. Az alkarcsontok hiányoztak, ami a bolygatással függ össze, s ezt mutatja az is, hogy a felkarcsont kimozdult a helyéről. A csontváz hossza a bokától a felkarcsontig zsugorított helyzetében 80 cm. Irányítása azonos a 3. sírral. A bolygatás a legfelső szintben levő házalap készítésénél érhette. 6. sír. Az 1. árokban a mai felszín alatt 23 cm mélyen, eke által megbolygatott állapotban bontottuk ki. Irányítása К—Ny-tól 12°-kal tér el É felé. A fej K-en feküdt. Zsugorított hossza 4 0 A lelőhelyekre vonatkozóan lásd Korek /., MFMÉ 1958—59. 45. 4 1 Trogmayer O., Arch. Ért. 86(1959) 213.
