Folia archeologica 13.
Kalmár János: A magyar huszár-tárcsapajzs
198 Kalmár János állanak összefüggésben, magyar testőreinek felszereléséből való példány ez is. Kora az 1490 körüli év. Magassága 720 mm, szélessége 370 mm 3. (XXXIII. t. 2.) Az ambrasi várkastély gyűjteményében őrzött hasonló korú és díszítésű huszártárcsa széles keretét leveles-makkos tölgyfaág díszíti. Belső mezejét ugyancsak makkos-leveles tölgyfalombozat borítja. Négy tölgyfaág összefonódását figyelhetjük itt meg. À lombozat között majom, nyulat üldöző vadászkutya, alul pedig két vadászeb között ülő szarvas alakja díszlik. A tölgy-ábrázolás a gótikus ízlés egyik díszítő eleme. Szendrei szerint I. Miksa magyar testőrei viselték a hasonló huszártárcsákat. 4 Magassága 500, ill. 735 mm, szélessége 440 mm. (XXXIII. t. 3.) Ugyancsak I. Miksa császár magyar testőrségének felszereléséhez tartozhatott a bécsi Waffensammlung azon 1490-es évekből való huszártárcsája, amelynek felületén virágos keretben álló női alak festett képét látjuk. Jobbjában mondatszalagot tart, amelyen i. W. i. m. r. t. n. (Ich Wart im Garten) gótikus, minuskulás betűk olvashatók, gótikus ízlésű stilizált levéldísz keretezéssel. 5 Mind a kopjarúd számára való kivágás, mind a jobb felső sarok emelkedése az előbbiekkel megegyezik. Mind a négy leírt példánynál azonos a jobb felső sarok emelkedő tendenciája, alsó szintjük kevéssé ívelt levágása; a sarkok negyedkörnyi lekerekítésűek, a felső szint bal oldalán kivágás figyelhető meg a kopjarúd számára. Ezek a példányok a XV. század végén használatban volt magyar huszártárcsák formáját tárták elénk. Azt az állapotot érzékeltetik, amikor már eltértünk a Nyugaton használt tárcsák alakjától. Szükséges volt a tárcsának ily módon való alakítása, mivel a magyar huszár vértezetet nem viselt, így a felfelé nyúló tárcsa-sarok a bal kart, bal vállat eredményesen védelmezte. A XV. század végi magyar huszártárcsák formájának további kutatásánál jelentős összehasonlító anyagot találunk. Hadtörténelmi Gyűjteményünk egy, a XV—XVI. század fordulójáról származó szablyát őriz, amelyet a fegyverrégészeti szakirodalom gótikus szablyaként ismer. Szablyánknak különös érdekességet kölcsönöz esetünkben a saruveretére vésett XV. század végi magyar huszár ábrázolása. A huszár előreszegzett lobogós kopját tart, bal oldalán szablyánkéhoz hasonló keresztvasú szablya lóg alá. Baljában többszörösen kereteit vésett lombozattal díszített mezejű huszártárcsát tart. A tárcsa felső bal sarkánál megtaláljuk a kopjarúd számára való kivágást, ettől a jobb felső sarokig ívben kialakított, a tárgyi emlékanyagon megfigyelt azonos mértékű felfelé való megnyúlás figyelhető meg. 6 (61. ábra 2.) A Miksa császár életét tárgyaló, általa diktált műben, a „Weisskunig"-ban, amely 1512-ben készült el, szintén megtaláljuk a tárgyi emlékeinkkel mindenben egyező huszártárcsa ábrázolását. A 128. lapon levő kép azt a jelenetet ábrázolja, amidőn az ifjú császárt atyja a magyar (zöld) király ellen küldi. Miksa mögött két vértezett nyugati lovagot látunk, majd ezek mögött 3 Sz^ndrei J., Magyar hadtörténelmi emlékek. (Bp. 1896) 171. Vö. Gross, A.— Thomas, В., Katalog der Waffensammlung in der Neuen Burg. (Wien 1926) 30. 4 Szendrei /., i. m. 178—180. 8 Boeheim, W., Album. . . 6. VIII. t. 2. Vö. Szendrei J., i. m. 181. Vö. továbbá: Gross, A.~ Thomas, В., i. m. 27. 8 Szendrei J., i. m. 537.; Bécsi katalógus. 64.
