Folia archeologica 13.

Parádi Nándor: A nagykanizsai vár középkori kályhacsempéi

186 N. Parádi mintákból kiindulva is nyerhetünk némi támpontot. A csempék megismert mérműves típusát a királyi műhelyekben már a XIV. században készítik.

10 A XV. században nagyobb vidéki központok, majd a következő évszázad elején a kisebb vidéki műhelyek is alkalmazni kezdik. Nagyjából hasonló a helyzet az emberalakos ábrázolás itt jelentkező egyes típusainál, mint pl. a XXX. t. 10. alakos példányánál is. Tekintve, hogy a mi kályhacsempéink vidéki műhely alkotásainak számítanak—figyelembe véve a fazekas—kályhás mesterségünknek az utóbbi években felvázolt fejlődésmenetét is

1

1 —, korukat a XV. század végére, illetőleg a XVI. század elejére tehetjük, amikor a népművészet hatása erőteljesebben kezd érvényesülni kályhacsempéink ábrázolásaiban is. PARÁDI NÁNDOR DIE MITTELALTERLICHEN OFENKACHELN DER BURG VON NAGYKANIZSA Die, aus den Ausgrabunges der Kanizsaer Burg (Komitat Zala) stammenden mittelalterlichen Ofenkacheln bilden eine spezifische Gruppe der ungarländischen Keramik. Die Vorderseite der Kacheln ist durchlöchert, mit Maßwerk (Taf. XXIX. 1—13.) und figuralen Darstellungen (Taf. XXX. 10—12.) geziert. Die weitgehende Analyse des Verfassers untersucht die Ikonographie, die technische Ausführung und sogar den zum Material dienenden Ton der einzelnen Stücke. Die Resultate seiner Forschungen bezeichnen die genannten Platten als Produkte einer provinziellen Werkstatt der Wende des XV

—XVI. Jahrhundert, deren Tätigkeit lokale Elemente und Motive der Volkskunst gleichzeitig umfaßte. 1

0 Holl 1., BpR 18(1958) 214, 219, 226. 1

1 Méri /., Arch. Ért. 84(1957) 191—202.