Folia archeologica 13.
Temesváry Ferenc: Kulcstípusok és zár-mechanizmusok fejlődése a XV. században
Kulcstipusok és z^r-mechanizmusok fejlődése 171 szárat a kulccsal előbb hátra kellett húzni, s csak azt követően lehetett a kengyelt a lakattestbe tolni, illetőleg a nyelvcsapot a fokába ereszteni. A rugók felszerelésének két formáját figyelhetjük meg. (54. ábra 15—16.) Egy-egy formán belül vannak ugyan kisebb eltérések, de a működési elv lényege szempontjából ezek csaknem elhanyagolhatóak. A rendelkezésünkre álló vázsonyi lakatok vizsgálata azt mutatja, hogy ezek a példányok hozzávetőlegesen С alakban meghajtott rugó hatására működtek. Amikor a kulcsház a lakat középpontjában fekszik, a működtető rugó az egyik oldalával a lakatfenék, illetőleg körület-lemezével érintkezik, míg a másik oldala a derékszögben meghajtott nyelvszárhoz kapcsolódik. Amikor a kulcsház a lakat baloldalán került feldolgozásra, a rugó spirálisan kiképezve gyakran a lakat fenéklemezére rögzített. Ezen utóbbi esetben előfordul, hogy a mester a nyelvszár részére csak egy hosszú bújtót készített. A rugók kidolgozásának másik és egyben gyakoribb fajtája a V-alakú rugó, amely csaknem mindig két állvány között mozgott. 3 4 Amikor а XVI. században a kisméretű ún. primitív lakatokon is megjelennek a merevítő bordák — ami által a lakatok borítéka erősebb lett — ezeknek a rugóknak alkalmazása csaknem kizárólagossá válik. Ez idei ismereteink alapján csak feltételezhetjük, hogy a hossznégyszögű kulcsházas szerkezeti rendszerek а XV. században elterjednének. Ez a típus a fentebb ismertetett hossznégyszög alakú lakatokból fejlődött ki. Legfőbb jellegzetességük, hogy a lakattest főtengelyével párhuzamosan hossznégyszögű, esetleg titkos retesszel működő kulcsház helyezkedik el. Ez a kulcsház gyakran mindkét oldalon feltűnik, de valójában közülük csak az egyik takar kulcslyukat. Egy alig észrevehető titkos retesz elmozdítása után a kulcslyukat takaró lemez, vagy annak egy része kimozdul és a kulcslyuk feltárul. Ezek a rendszerek csak а XVII—XVIII. század folyamán válnak uralkodóvá, amikor is a zárszerkezetek nagy része, különösen a vasládák és céhládák hasonló titkos lezárást kapnak. А XV—XVII. századi lakatok második fő csoportját a háromszög alakú lakatok képezik. (54. ábra 14, 17.) Mivel ezekkel Szabó Kálmán ásatási anyagánakelemzésekor egy korábbi dolgozatomban már foglalkoztam, ezek feltűnési idejére vonatkozóan ezúttal nem térek ki. 3 5 Megfigyeléseink szerint a háromszög alakú lakatok szerkezeti rendszere nem mutat nagy eltérést a hossznégyszög alakú lakatok mechanizmusaitól, sőt az azonosság a két lakattípus között szembetűnő. A Kárpát-medence területén folytatott ásatások anyagának elemzése határozottan bizonyítja, hogy ezek a típusok egymás mellett egyidejűleg élnek évszázadokon keresztül. Ebből a szempontból lényeges, új eredményt a nagyvázsonyi Kinizsi várban folytatott feltárás nem adott. Néhány éven belül azonban a kormeghatározó rétegből felszínre hozott nagyvázsonyi lakatokat egybevetjük а XV. századi nagyalföldi termékekkel. Ezen keresztül reményünk van arra, hogy új szempontokat kapunk e lakattípus korának pontosabb meghatározásához. 3 4 Itt jegyezzük meg, hogy ezeknél a lakatoknál a rugó a legtöbb esetben nincs felszegecselve. A rugó szabályos helyzetének megtartására alkalmazták az állványokat. Az állványokra vonatkozó részletesebb fejtegetést, valamint rajzos bemutatást lásd Temesváry F., FA 10(1958) 162. 3 5 Az anyagnak egy töredéke Kiskunhalason 1959-ben látható volt, de a kiállított anyagon — annak rendkívül korrodált állapota miatt — tudományos megfigyelést végezni nem lehetett. Mint érdekességet megemlítjük, hogy a hossznégyszögű és háromszögletű lakatok a meglakatolt állkapcsokról is ismertek. Ezeknek eredetére nézve azonban konkrét ismeretekkel nem rendelkezünk.
