Folia archeologica 13.
Kádár Zoltán: A nagyszentmiklósi kincs triumfális képtípusainak eredetéről
A na sys ^entmikl osi kincs triumf ilis képtípusainak eredetéről 125 hogy a lóábrázolásnál, amely az egész korsó leggyöngébben megoldott alakja, a hátsó test plasztikus formálásával szemben a mellső test lapos és a fej aránytalanul kicsi. Valahogy az a benyomásunk, hogy ehhez a képtípushoz nem állott a művész rendelkezésére olyan kiforrott előkép, mint a többihez. Másrészt viszont éppen ez a kompozíció jelöli meg azt az irányt, ahol az egész mű tartalmának megoldását, a triumfális kompozíciók aktuális értelmezését kell keresnünk. Kétségtelen ugyanis, hogy a mitikus, triumfáló, iráni jellegű ős párducvadászata és az ellenségét hajánál fogva hurcoló nomád lovasfejedelem ábrázolása szükségszerűen került párhuzamos oldalra, mint ahogy a triumfáló, nőrabló sas és a dámvadat leteperő griff is egymást kiegészítő értelmű párhuzamos kompozíciók. Az előbbiek közvetlenül az uralkodóra vonatkoznak: egyik a harcoló, istenivé emelt lényre, a másik annak győztes földi képviselőjére. Amint a mitikus, győztes nőrabló sasnak megfelel a nőstényszarvassal küzdő griff, a mitikus kompozíciók a győzelem pillanatát, a reálisok (a griff a középkori ember számára reálisan létező állat!) pedig a győzelem eredményét mutatják be. Mindegyik királyi szférában mozog: a mitikus vadász ős, a triumfáló fejedelem, a sas és a griff győztes alakjai egyaránt. A fentiekből természetesen adódik az a következtetésünk, hogy a képtípusok az utolsó kivételével, a mezopotámiai hagyományokat továbbfejlesztő, hellenisztikus elemeket is magábaolvasztó, iráni művészetből vezethetők le, eredeti jelentésük is innen magyarázható. Azonban már ezeken is több részletmegoldás (főként az antropológiai vonások, de a triumfáló fejedelem alakja is) arra utal, hogy a kincsnek ezt a nagy fontosságú — szerintem a kincs egész jelentését, keletkezésének értelmét megmutató —, korsóját is aktuálisan csak a steppei népek művészi kultúrájának és mitológiájának kereteiben érthetjük meg. Bár Győrffy interpretációit 5 3 itt-ott túlságosan is merésznek tartjuk, inkább Mavrodinovhoz csatlakozva, 5 4 megállapításait a fenti magyarázatokkal kiegészítve, feltételezhetjük, hogy a 2. sz. korsó legfontosabb tartalmi mondanivalója a mitikus iráni ős alakjával jelképezett türk kagán-ős (megistenült ős) és annak földi győztes képviselőjének, a nomád fejedelemnek dicsőítése. Tekintettel arra, hogy egyes nomád államokban — így különösen a kazároknál —, a kettőskirályság intézményében az egyik fejedelem már életében is teljesen kozmikus szférába emelt uralkodóvá vált, 5 5 felmerülhet az a megoldás is, hogy az egyik fejedelem-ábrázolás — a mitikus — a főkirályra, a másik, a reális, annak a világban is megjelenő, a harcot vezető helyettesére vonatkozna. Minthogy azonban az elsőként vizsgált képtípus — most már nyugodtan mondhatjuk, a főjelenet —, az Ahriman-szerű lény megjelenésével teljesen mitikussá válik, eltérően a nagy perzsa uralkodók ismert vadászati jeleneteitől, felmerül a kérdés: elképzelhető-e, hogy az élő, bár életében is teljesen isteni szimbólumokkal és jelképekkel dicsőített uralkodót ennyire mitikusán ábrázolták? Az égi és földi király egymást kiegészítő ellentétét mindenesetre ezen az egy korsón örökítették meg teljes egészében. Nem indokolt tehát Győrffy feltevése, aki a kétségtelenül későbbi 7. sz. korsó oldalán megjelenő, stílusbeli5 3 Győrffy Gy., i. m. 602. 5 4 Mavrodinov, N., i. m. 108. 5 5 A problémákat először Rohewi G. vizsgálta alaposan: Ethn. 28(1917) 69. Legújabban C^eglédy Károly dolgozta fel részletesen ezt a kérdést sajtó alatt levő munkájában.
