Folia archeologica 13.

Kádár Zoltán: A nagyszentmiklósi kincs triumfális képtípusainak eredetéről

120 Kádár Zoltán kodók képtípusaival, mégis azoktól lényeges vonásokban eltér,

1

6 arctípusa és ruházata egyaránt belsőázsiai kapcsolatokra utal. A vadász ábrázolásánál a ló helyett szereplő emberarcú, szárnyas, oroszlántestű keveréklény lényeges vonásaiban előázsiai eredetű. Nem beszélve az Urartuban előkerült, tipológiailag hasonló ábrázolásokról, két hasonló kompozíciót ismerünk, mint közvetlenebb előzményt: az egyik a luristani bronzokon látható (i. е. XIV—IX. század), ezeken az oldalnézetben álló, de fejét és nyakát szembefordító, emberarcú bika jelenik meg,

1

7 a másik az achaimenida hengerpecsétlőn szereplő típus, a tiarás, teljes oldalnézetben ábrázolt szakállas, emberfejű, szárnyas oroszlán. A nagyszentmiklósi 2. sz. korsón szereplő keveréklény a két típus egyesítésének látszik, hiszen magas tiara helyett vékony diadémot hord, amit holdsarló díszít, egyébként azonban az utóbbi típushoz hasonlít. Az előázsiai típusoktól eltérő vonása a szakállas arc mongolos vágású szeme. Ennek az arctípusnak az előzményét Fettich

1

8 és Mavrodinov

1

9 kutatásai nyomán az előázsiai előzmények mellett a délaltáji türk művészetben, a kudyrgei sírszobor (?) vésett ábrázolásai között szereplő maszkon találhatjuk meg. A nagy szentmiklósi kincs vizsgált darabján szereplő emberfejű vadállatnak másik különleges, az előázsiai emlékektől eltérő, keveréklényeket ábrázoló jellegzetessége az, hogy farka csomóba van kötve. A lovak farkának megcsomózása a keleti népeknél már az ókortól kezdve szokásban volt. László Gyula megállapítása szerint az ábrázolások alapján úgy látszik, hogy a farokbogozás déli, iráni és steppei formája között eltérés van: „délen ugyanis elsősorban a befűzött szalagokkal s ékes sallangokkal való átkötés volt divatban, s a farok végét rendszerint két ágra hagyták, a steppén rendszerint a ló farkát önmagából bogozták meg s a farok végét úgy húzták vissza az utolsó hurkon, hogy a bogot egyetlen rántással kibonthatták."

2

0 A nagyszentmiklósi kincs 2. sz. korsóján szereplő emberfejű oroszlán farkának megbogozása az előbb leírt kétféle mód között egy harmadikat mutat, ui. a farkot önmagából bogozták meg, viszont két ágra hagyták. A farok megbogozásának szokása egyrészt gyakorlati jellegű, pl. hogy a hátrafelé nyilazáskor ne akadályozza a mozgást,

21 — másrészt a farok bogozásának bizonyos mágikus jellege is lehetett. Nemcsak szepulchrális vonatkozásai ismeretesek,

2

2 de már Csc-megi József is rámutatott a Herakles csomó jelentőségé; ől szólva, i:ogy mikor ez a mitikus hős a nemeiai oroszlán bőrét magára vette, s annak mellső lábait mellén csomóval megkötötte, azt nemcsak gyakorlati okból tette, hanem azért is, mert „ezzel nyilván félelmes ellenfele démonikus erejének birtokába kívánt lépni..."

2

3 A szóban forgó 1

6 Vö. a nagyszentmiklósi kincs 2. és 7. sz. korsójával kapcsolatosan újabban: Ghirsman, R., Iran. (London 1954) 339. „The goldsmith of Central Europe imitated the designs of Sassanian toreutic, but probably understood them as little we do. Magnificent examples of such work are the two gold pieces from the so-called treasure of Attila, attributes from eighth to ninth centuries." (106, 107. képek.) 1

7 Pope, A. U.—Ackerman, Ph., i. m. IV. 32, 33, 34 B. t. 1

8 Fettich N.. i. m. 117, 273. CX. t. 1. 1

8 Mavrodinov, N., i. m. 108. 66. kép. 2

0 Lászlő Gy., Kolozsvári Márton és György Szent György szobrának lószerszámja. (Kolozsvár 1942) 77. 2

1 Uo. 76. 271.j. 2

2 Harva, U., Die religiösen Vorstellungen der altaischen Völker. (Helsinki 1938) 301.; László Gy., i. m. 75. 270.j. 2

3 Csemegi /., BpR 15(1950) 554.