Folia archeologica 13.

Korek József: Neolitikus telep és sírok Dévaványán

NEOLITIKUS TELEP ÉS SÍROK DÉVAVÁNYÁN A hazai neolitikus kultúrák tiszai csoportját a jellemző meanderdíszítés alapján korábban egységesnek lehetett venni,

1 de a gyarapodó anyag alapján kitűnt, hogy egyfelől eltérést mutatnak területileg, másfelől szinte minden telepnek megvan a helyi jellegzetessége.

2 A kultúra tehát nem mondható egységesnek. Az újabb feltárások alapján határozottan kialakult egy lebői körbe tartozó csoport,

3 amelyben a tiszai kultúra a vonaldíszes kerámia stíluselemeivel keverve fordul elő. A lebői kör a tiszai kultúra helyi kifejlődési formája. Igen közel állanak hozzá a Hódmezővásárhely—gorzsai,

4 Szegvár—tűzkövesi lelőhelyek.

5 A kutatások során az is kitűnt, hogy a lebői telep igen hosszú élettartama alatt a leletanyag összetételében is változott. Már a legkorábbi települési szinten keverten jelentkeznek a tiszai és vonaldíszes elemek, legalábbis a település egyik részén. Az anyagban igen sok a Körös, bánáti kultúra hatását mutató töredék.

6 A vonaldíszes kultúrára jellemző kettős párhuzamos karcolások közötti festés viszont csak a tiszai kultúra közepén jelenik meg, és a rézkorba való átmenet idején már nem szerepel ugyanakkor, amikor a tiszai ornamentika jellegzetes formáin még bőven képviselve van.

7 A dévaványai anyag közlésével a tiszai kultúrában jelentkező helyi színezetű csoportok körülhatárolását kívánjuk elősegíteni. Dévaványa—Sártó leleteit Bereczky Imre tanár, lelkes régészeti megfigyelő munkája nyomán 1934-től kezdve ismerjük. Ekkor gyűjtötte össze az első leleteket és adományozta a Déri Múzeumnak. A Történeti Múzeum 1936-ban kisebb ásatást is végzett Timár Frigyes földjén levő kis halom elhordásakor, ami egy X. századi temető néhány sírjának feltárását eredményezte. A sártói érpárt újabb kőkori lelőhelye 1957-ben került az érdeklődés középpontjába, mert a Közép-Tiszántúlon folyó nagy szikjavítási munkák erre a területre is kiterjedtek és a nagyüzemi gazdálkodás mély barázdái akkor hozták felszínre a nagykiterjedésű telep gazdag leleteit. A lelőhely Békés megye dévaványai járásában fekszik, Dévaványától nyugatra 13 km-re. A neolitikus település központja a Szarka-tanya és a Kovahalom környéke. Keleti lábánál terül el a 3 m mély Sártóér, amely körülveszi 1 Tompa F., A szalagdíszes agyagművesség kultúrája Magyarországon. (Die Bandkeramik in Ungarn.) АН 5—6 (Bp. 1929) 39—60. 'Csa/og J., FA 3—4 (1941) 1—27.; Ua., FA 7 (1955) 23—44. » Korek J., Arch. Ért. 85 (1958) 152.; Trogmayer О., MFMÉ 1957. 19—57. 4 Ga%dapus%tai Gy. feltárása: Arch. Ért. 85(1958) 201. sCsa/og ]., Acta Arch. Hung. 9(1959) 97—114.; Va., Acta Arch. Hung. 11(1959) 7—38.; Ua., Acta Arch. Hung. 12(1960) 57—68.; Ua., Arch. Ért. 85(1958) 201—202. " Trogmayer О., i. m. 57. 7 Korek J., i. m. 151.