Folia archeologica 13.
Barkóczi László: Adatok Brigetio későrómai történetéhez
Adatok Brigetio későrómai történetéhez. 109 ugyan néhány sírt a III. sz. második feléből is, de ettől az időtől kezdve a temetők áthelyeződtek — a polgárváros teljes, a táborváros részleges elpusztulása következtében — a tábor közelébe. A tábor, valamint a tábor körül kialakult lakónegyed természetesen megszabták a temetkezés helyét is. A táborváros a III. sz. utolsó harmadától a tábor köré zsugorodott össze és így a temetők is a közvetlen környéken, a tábortól délnyugatra 500, illetve 1000 méterre (ezek még fel nem ásott nagy kiterjedésű temetők a IV. sz. első feléből), valamint a tábortól délre ugyanilyen távolságra találhatók meg. 1 0 Ez az állapot kb. a IV. sz. közepéig, vagy valamivel azon túl tarthatott. A IV. sz. 60-as éveitől kezdve a telep egyre kisebb lett, a temetők mind közelebb kerültek a táborfalhoz, s végül a legkésőbbi temetők — azt mondhatni — közvetlenül kapcsolódnak a falakhoz, tehát az utolsó 2—3 évtizedben már csak a tábor állott fenn. Ezt az utolsó állapotot tükrözi a fent közölt négy temetőcsoport, melyeknek nemcsak topográfiai elhelyezkedése, hanem a sírokból előkerült érmei is bizonyítják legkésőbbi idejüket. A szőnyi lakosok elbeszélése szerint a tábor közvetlen környéke még a múlt évszázad végén is tele volt sírokkal. Sok-sok tégla- és másfajta sírt tettek itt tönkre a helyi „kincskeresők", de a magasabban fekvőket a gőzeke is elpusztította. Paulovics ásatási feljegyzéseiben is találunk utalást arra, hogy a terület igen át volt már forgatva. 1 1 Ennek alapján azt mondhatjuk, hogy Paulovics csak egy kis töredékét találhatta meg a valószínűleg nagy kiterjedésű temetőnek. Az első temetőnek nevezett sírcsoport hat sírjából került elő érem: a 2.-ból II. Claudius és Valens kisbronza, a 9.-ből Valens kisbronza, a 13.-ból Constantius Gallus bronzérme, a 14.-ből 364 és 367 között vert Valens kisbronza (2 db), azonkívül Valentinianus és Theodosius érme, a 16.-ból Valens kisbronza és a 20. sírból Crispus kisbronza. A második temetőrészben két sírból került elő érem. Az 1.-ben II. Claudius, II. Constantius, I. Valentinianus kisbronzait, azonkívül egy II. sz.-i kopott kisbronzot, végül egy IV. sz.-i törött kisbronzot talált az ásató. A 7. sírból Iovianus és Gratianus kisbronzai kerültek napvilágra. A harmadik temetőrészből érem nem került elő. A negyedik temetőrészben hét sírban volt éremmelléklet. Az 1.-ből kopott Aurelianus kisbronz, a 2.-ból Gal. Maximianus középbronza, a 3.-ból Probus kisbronza, a 15.-ből III. sz.-i kopott, meghatározhatatlan középbronz és Diocletianus középbronza, a 21.-ből Licinius középbronza, végül a 28.-ból II. Constantius középbronza került elő. Az utolsó érem ebben a temetőben II. Constantiusé. Ami a temetkezés módját illeti, az első temetőrészben inkább egyszerű földsírokat találunk. Ezeken kívül van egy kősír, két téglasír és négy tetőcserepekkel fedett váz. A sírok építése sok esetben hevenyészett, nem gondos munka, mutatja ezt a tetőcserepekkel fedett vázak esete, melyek lényegében a téglasírokat akarják utánozni. 1 0 Az ásatások (még publikálatlanok) és az építkezések, valamint a földműveléssel kapcsocsolatos leletmentések során tehettük ezt a megállapítást. 1 1 Pau/ovics I., i. m. 163.
