Folia archeologica 13.

Kerényi András 1909—1961 A váratlanul elhunyt Kerényi András személyében a Magyar Történeti Múzeum értékes tudományos dolgozóját gyászolja. Igaz, hogy ez a szomorú esemény inkább csak a távolálló szemében tűnhetett váratlannak, mert akik közelebbről ismerték, azok előtt nem lehetett kétséges, hogy régóta beteg szervezete már nem képes ellenállni a pusztító erőknek. Szépen ívelő tudományos pályafutásának idő előtt vetett véget a legyőzhetetlen kórt követő halál. Pedig az út, amelyen életpályáját megfutotta, nem volt éppen simának mondható. Kora ifjúsága nehéz viszonyok között telt el, s erős kitartással küzdötte fel magát arra a helyre, amelyen képességeit leginkább ki tudta fejteni. Kerényi András 1909. július 1-én született Békéscsabán. Mint szegény napszámos család gyermeke már középiskolás korában instruktorkodással biztosította tanulása anyagi feltételeit. A békéscsabai gimnázium elvégzése után a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészeti Karán a régészetet választotta főtárgyul. A doktori d'plomát 1943. december 18-án szerezte meg, de már előbb, 1939. szeptember 15-én bekerült a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárába mint díjtalan gyakornok. Az Éremtár osztályvezetője volt már, amikor 1955. június 28-án rokkantsági nyugdíjba vonult. 1957. május 1-től kezdve újra aktív szolgálatot vállalt régi munkahelyén és mint muzeológus dolgozott az Éremtárban egészen 1961. július 27-én bekövetkezett haláláig. Noha régészeti tanulmányai kezdetén epigráfiával foglalkozott, rövidesen az ókori éremtan lett tudományos érdeklődésének tárgya, és innen merítette tanulmányainak és értekezéseinek anyagát. A római és bizánci pénztörténettel foglalkozó tanulmányai elsősorban egyes leleteket értékelő feldolgozások voltak. Ezek közé tartozik a szemelyi vagy nagykágvai éremlelet, különösen pedig az érsekújvári lelet publiká-