Folia archeologica 12.

Mihalik Sándor: A kassai második kerámiagyár

292 Mihalik Sándor tagjaik 1811. február 8-i közös nyilatkozatát, amely szerint az 1801-ben megindult gyártás hat éves társulati szerződés lejárta után Rumi és Fedák megvált a Társaságtól és részesedéseiket átadták Wirkner, Mohi és Henszlmannak, mert a hat előző zárszámadásnál a gyár nem volt abban a helyzetben, hogy adósságától megszabaduljon: „Nemegyszer a részvényesek befizetett tőkéje után sem tudták megfizetni a kamatokat, mert az elmúlt hat évben a kiadások gyakran jelentékenyen felülmúlták a bevételeket." Saját munkásai miatt a gyár 18 000—20 000 forint kárt szenvedett. Ez annál inkább is hátrányosabb volt, mert ennek a mesterkedésnek (Complote) nem azonnal, hanem csak későn tudtak nyomára jutni. A hivatalos könyvekből készült 1807—1810. évekről szóló kimutatás Kiadás Bevétel 1807 Forint 41 224 45 40 255 06 1808 Forint 39 202 35 40192 14 1809 Forint 31245 25 36 455 45 1810 Forint 65 954 42 72 207 31 F 177 654 X 27 F 189 110 X 36 Nyereség: 11 456 frt 09 krajcár igazolja, alig lehet jövedelemről beszélni. Egyedül az 1810-es esztendő mutat 6461 frt 46 krajcár nyereséget. Amiként azt a városi tanács kiküldöttei a bemutatott gyári levelezésből megállapították, készítményeiket nemcsak a Magyar Birodalom területén adják el, hanem már külországban is. Galíciában, a varsói hercegségben, Sziléziában és Erdélyben, ahol raktáraik is vannak. Ami a Glose— Hamerle— Mandova-féle társulást illeti, mindhármuk az elsőnek alapított kassai „porcelángyárban" dolgoztak, sőt Glose „egészen mostanig" szerződésben is állt velük. Hamerle és Mandova, a porcelángyári állásukat otthagyva, pipakészítéshez fogtak, Glose pedig ezek eladásából élt. Amikor Glose házat szerzett, társaságba egyesülve a városi tanácshoz folyamodtak s azt kérték, hogy mesterségüket mint fazekasok (in Forma Figulorum) gyakorolhassák, annyival is inkább, mert a már meglevő „Porcelángyár" nincs felruházva a kizárólagosság privilégiumával. A városi tanács, minthogy ifjúkoruk óta megtanulták a fazekas mesterség gyakorlását, megengedte, sőt még egy kemence építését is engedélyezte, mert — miként írják — ezt, „mint polgároktól, aligha tagadhattuk volna meg". Kassa szabad királyi város válaszát nemcsak Polinszky János városbíró, hanem Dobay Dániel, Fodor András, Spernahovics Ferenc, Gazsik Ferenc, Fülöp János konzul, Wagner József, Rimanóczy József, Bodenlosz Vince és Förde Mihály is aláírták.

9 Így tehát, miután a hivatalos feltételeknek eleget tettek s formailag is minden rendbenvalónak látszott, Kassa városa Glosénak, Hamerlének és Mandovának mindaddig megadta a működési jogot, amíg a Helytartótanács ügyükben véglegesen nem dönt. 1811. március 12-i kelettel le is küldték 9 Úo.