Folia archeologica 12.

Kalmár János: A brigantin

Л brigantin 229 A lemezkékből összerótt vértezetek az említett emlékeken azt bizonyítják^ hogy milyen hosszú ideig, а XIV. század végéig megszakítás nélkül tartotta magát ez a vértezet típus. A nyugati feudális hadseregre erős hatással volt a Keleten általánosan használatnak örvendő lemezkékből összerótt vértezet. Ez egyrészt a test mozgékonyságát nem gátolta károsan, másrészt pedig a test melegét át nem engedő bőr csuklyásing és ágyék kötény helyett egy könnyebb, azonban mégis hatásos védelmet nyújtó vértezetfajta fel nem mérhető tényleges előnyét jelentette viselője számára. Erre az állapotra vonatkozik az Ipatjev kolostor orosz krónikája az 1252. évből, amely a következő módon ír: „a magyar király elküldött Daniil herceghez és segítséget kért... Daniil egy felkelt hadsereggel jött. A németek csodálkoztak a tatár vértezeten. Ezeknél a lovak homlokvértet viselnek és bőrvértet (koiary) és a harcosok yariceh-t és a hadseregük csillogott a szikrázó fegyverektől." Ugyanez a krónika 1287-ben említ meg Wladimir Vasilius herceg fiának végrendeletében kimondottan er;

у vaslemezekből álló vértezetet.

6 Az osztott lemezekből összerótt vértezetet két csoportba sorolhatjuk. A korábbiak a Keleten széltében ismert lemezsávokból vagy lamellákból összeróttak, amelyek a testet vízszintes sorokban veszik körül, esetleg karoknál, vállaknál függőlegesen helyezkednek el, a másik csoportbelieknél a vértezés tetőcserépszerűen egymásra tolt, vagy csak egyszerűen mozaik módra egyszerűen egymás mellé levarrt, vagy leszegecselt vaslemez kockákból van összeróva. Ezt a vértezetfajtát brigantinnak nevezi a külföldi fegyverrégészeti szakirodalom. A lemezkék szövetanyag alatt helyezkednek el, a külső oldalon csupán a szegecsfejeket láthatjuk. A lemezsávokból álló vértezés kialakulásához az ösztönzést nyilvánvalóan a tatár betörés adta. Megjelenésük kora is megegyezik a tatárság Európába való betörésének idejével, az oroszországi példák is kellően alátámasztják azt a feltevést. A brigantint azonban európai kialakulásnak tartjuk, amelyet a Nyugat kísérletezett ki és nem függ össze a keleti, ún. lamellás vértezetekkel sem. Seregszemlét tartva a nyugat-európai képzőművészeti, továbbá az ásatások folyamán napfényre került tárgyi emlékanyagban, úgy találjuk, hogy a feudális kor lovagjai feltűnően élénken reagáltak a tatárjárás idején Európában megjelent lemezsávos — azaz egy újszerű — vértezetfajtára. Igen jelentős emlékünk ebben a tekintetben a magdeburgi dóm 1250 körül faragott Szent Mór szobra. A testet a mell alatti részén vízszintes helyzetű keskeny lemezsávok ölelik körül, amelyet a hát közepén szíjakkal összecsatoltak. A vértezet alá sodronying van öltve. A szobor jelentősége számunkra abban áll, hogy pontosan találjuk érzékeltetve a vértezet szerkezetét, felépítését részleteiben is.

7 А XIII. század végéhez körülbelül 1280. évhez kapcsolható a wienhauseni kolostorból származó fafaragás, amely Krisztus feltámadását ábrázoló fa szoborcsoport egyik alakja. A Szent Sír őrét ábrázolja. Jelenleg a hannoveri Provinzial Museum őrzi. A katona kezében fazéksisakot tart, sodronyinge felett ágyékkötőt visel, amelynek mellrészén függőleges helyzetben 3 sorban a bőr, vagy szövetanyag belső oldalára lemezsávok vannak felszegecselve. A le6 Uo. 7 Thordemann, В., i. m. 56 — 57.