Folia archeologica 12.

Kalmár János: A brigantin

A BRIGANTIN A Történeti Múzeum hadtörténelmi gyűjteménye nemrégiben értékes műtárggyal gyarapodott. A magyar középkor végéről, hihetőleg a XVI. század elejéről származó ép állapotban levő brigantin került birtokába. A brigantint, mivel gyűjteményünk ilyennel mind ez ideig nem rendelkezett, most alapos vizsgálat alá vehetjük, mind szerkezetileg, mind pedig a szakirodalom alapján, fejlődéstörténetileg. A XIII. századi tatár betörés a nyugati vértezet továbbfejlődéséhez adott bizonyos lökést, amennyiben kialakult a vaslemezsávokból és a mozaikszerűen vaslemezlapocskákból összerótt vértezet. Ezt a vértezetfajtát nyomon követhetjük fejlődésében a reánk maradt korabeli síremlékeken is, de írott adat is tudósít minket afelől, hogy a tatárok vértezete feltűnő jelenségként, mint újszerű hadiviselet jelent meg a nyugati hadszíntéren. Amint látjuk, gyorsan elterjedt. Élénken reagáltak erre a mindenesetre hatásosnak bizonyuló védelmi fegyverzetre és fel is használták gyakorlatukban. II. Frigyes német császár sógorához, az angol királyhoz 1241-ben küldött levelében a tatárokról a következőket írja: „cserzetlen ökör, szamár és lóbőröket hordanak, amelyek bevarrott vaslemezek által vértezet gyanánt szolgálnak; ezt viselték mostanáig. De máris viselnek — amit nem mondhatunk sóhaj nélkül — legyőzött keresztények zsákmányából származó szebb és jobb fegyvereket."

1 A lemezpikkelyekből összerótt vértezet kelet-európai használatára az oroszországi ilyen vonatkozású fennmaradt emlékekből bőven meríthetünk adatokat. A legkorábbi emlék a Jurieffi dóm XII. század közepéről származó pompásművű faragott kőemléke, amelyen Szt. György egykorú lovagként van ábrázolva. Csípőig érő vértezete függőlegesen helyezkedő lemezpikkelyek soraiból áll, ujja rövid, mindössze a könyökig ér.

2 A susdáli dóm kapujának bronzlemez vereténXIII. század végén divatozó, lemezsávokból összerótt vértezeteket figyelhetünk meg. Az egyik bronzlemezen azt a jelenetet ábrázolta a készítő mester, amikor az arkangyal megsemmisíti az asszír hadakat. Az arkangyal vízszintesen haladó lemezsávokból összerótt vértezete a csípővonal alá ér le, melle nyitható. A lemezsávok valószínűleg bőr vagy szövet ujjasra vannak felszegecselve, a szegecshely sorokat pontosan látjuk érzékeltetve. A felső kart védő lemezsávok a kar hosszában helyez1 Kantarovicz, Kaiser Friedrich II. (1927) 506., vö. Thordemann, В., Zur Entstehung des Spangenharnisches. Wk 4(1932-34) 59. 2 Arendt, W., Zur Geschichte des Lamellenharnischs in XII—XIV. Jahrhundert in Russland. Wk 5(1935-36) 149. 4*