Folia archeologica 12.
Temesváry Ferenc: Kulcstípusok és zár-mechanizmusok fejlődése a XII-XV. századig
208 Te mesváry Ferenc ból oly jól ismert „s%aka", b 5 amely biztosítja, hogy a kulcs a zárba csak egy meghatározott mélységig hatoljon. A szaka feltűnését a XIII. századra tehetjük, de akkor még a tömör szárú kulcsok füle alatt alig érzékelhető megvastagodásban jelentkezik. A szorító gyűrűvel ellátott kulcsoknak egyik nagyon szép példányát láthatjuk a mártonfalvi templom szentélyében is, amelyet a XIV. század második feléből származtatunk. 5 6 Hogy a kulcsok taréj kiképzése sokszor mennyire nem lehet kormeghatározó, mutatja számunkra a Tisza-Nagyrév területéről származó kulcsunk is. Ugyanis a jelzett darabnak taraja primitív zárrendszerre mutat, ugyanakkor gyűrűs kidolgozása a XIV. századi készítésről tesz tanúbizonyságot. Hasonlóakat mondhatunk el a Tápiószentmárton községből származó kulcsunkról is, 5 7 bár a kulcsfül megdolgozása, a kanyarékos taraj feltűnése — amelyet e századra egyáltalán nem tartunk jellemzőnek —, valamivel fejlettebbnek mondható. (55. ábra 1.) A kulcsok díszítése a XIV. században jelentős mértékben haladt előre. Ez a díszítés a század második felében már nemcsak a dülény alakú fül csúcsainak gyűrűsödésében jelentkezik (55. ábra 10; 56. ábra 2.), hanem a kulcsfül felső csúcsának növekedésében is. Mutatja ezt a Tápiószentgyörgy-Szőrös6 6 Szaka alatt a kulcsnak azon megmunkálását értjük, amely lehetővé teszi, hogy a kulcs a zárba egy meghatározott mélységig hatoljon csupán be. Ezáltal a kulcs híjazása és az őriemezek egy síkba kerülnek. Ez a megmunkálás mindig a kulcs füle alatt helyezkedik el. 6 6 Rómer F., Régi falképek Magyarországon. Monumenta Hungáriáé Archaeologica 3. (Bp. 1874) VIII. t. 5 7 Ltsz. 1876/73-2. Magyar Nemzeti Múzeum. 59. ábra
