Folia archeologica 12.

Patay Pál: A kállói kőpenge lelet

18 Patay Pál leleteket.

1

0 A korai rézkori tiszapolgári kultúra sírjai ugyan bővelkednek pengékben, de a leghosszabb ismert példány is csak 14 cm hosszú (Deszk В 9. sír).

1

1 Ha tehát bizonyosan nem is állíthatjuk, mégis legvalószínűbbnek látszik, hogy a kérdéses lelet a rézkori bodrogkeresztúri kultúra formakörébe, vagy egy helyi csoportjáéba tartozik. Ennek a lelőhely földrajzi helyzete sem mond ellent. Kállótól délre, délkeletre 15-—25 km távolságra a bodrogkeresztúri kultúra nem egy lelőhelye ismeretes (Gödöllő,

1

2 Bag,

1

3 Galgahévíz,

1

4 Tura,

1

5 Hatvan

1

6). Észak felé az Ipoly völgyében szintén fellelhetők a kultúra leletei (Szécsény,

17 Gyügy-Dudince

1

8). Sőt azt is megjegyezhetjük, hogy a kérdéses pengék lelőhelyétől keletre 3,5 km-re, Versegről, a plébánia kertjéből gyűjtött be Márton Lajos rézkori leleteket. Egy rézkarperecről, 3 csövestalpú tálról tudunk, amely nagyjából a bodrogkeresztúri kultúra formakörébe vág.

1

9 Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az utóbbiak csöves talpuk felső részének kiszélesedő, harangszerű voltával némileg elütnek a bodrogkeresztúri kultúra szokásos típusától. Hasonló csövestalpú tálak különben is a bodrogkeresztúri kultúra peremterületén fordulnak elő,

2

0 így ezek alapján feltehető, hogy a kultúrának többek között a Duna-könyök tágabb környékén egy helyi színezetű csoportja helyezkedik el. A kállói lelet lelőköríilményei, azaz a kísérő leletek teljes hiánya és a pengék szorosan egymás mellé történt elhelyezése, a hajdani tudatos elrejtést tanúsítják. Ügynevezett raktárleletről van tehát szó. Mivel a pengéket ugyanarról, vagy azonos eredetű magkőről pattintották le, bizonyára ugyanaz az ember, nagyjából egyidőben készítette azokat. Nagyon valószínű, minthogy a pengék száma meghaladja egy személy szükségletét, hogy a készítő nem magának szánta azokat, hanem csere céljából állított elő egyszerre több azonos eszközt. Messzire azonban nem vitte a készletét. Még mielőtt a pengéket értékesítette volna, valamilyen oknál fogva jobbnak látta azokat a földbe rejteni. Később pedig nem volt módjában elrejtett értékét magához venni. Nem lephet meg bennünket az, hogy a rézkor idején már szándékosan készítettek csere céljára nagyobb mennyiségben eszközöket. Nemkevésbé az, hogy azok közvetítésével egyesek már félig-meddig hivatásszerűen foglalkoztak. A kállói lelet ugyanis, bármennyire egyedülálló a maga nemében, mégsem az egyedüli, amelyik a cserekereskedelem ilyen fejlettségét igazolja. Ha más 1

0 Erdélyben a bodrogkeresztúri kultúrával egyidős marosdécsei (Decia Muresului) 12. sírban volt egy 22,5 cm hosszú kőkés. — Kovács /., Közi. 4 (1944) 10. 12 kép. 1

1 Nincs ismertetve. Szeged, Móra Ferenc Múzeum. 1

2 Hillebrand E., Das kupferzeitliche Gräberfeld von Pusztaistvánháza bei Kunszentmárton. WPZ 13 (1926) 30. 4 kép. - Ua., RTÉ 2 (1923-26) 29. 7 kép. 1

3 M. N. M. Lelt. sz.: 2/1951. 1

4 M. N. M. Adattár 13. G. 1. 1

5 Patay P., Korai bronzkori kultúrák Magyarországon. Disspann II. 13. (Bp. 1938) 7. M. N. M. Lelt. sz.: 294/1871-1. 1

6 M. N. M. Adattár 25. H. I. — Miskolc, Herman Ottó Múzeum Lelt. sz.: 53.324.1. 1

7 Patay P., Korai bronzkori... 7. — A lelet a háború alatt elpusztult. 1

8 hatassa G., Neolitické kostrové hroby v Dudinciach. SA 7 (1959) 33 — 35. 1

9 M. N. M. Lelt. sz.: 85/1908. 2

0 Hasonló csövestalpú tálakat ismerünk például az érdi Szidónia barlangból (M. N. M. Lelt. sz.: 4/1943-1-4, 44/1943-1-5), Szobról (M. N. M. Lelt. sz.: 29/1937-1), valamint Esztergom mellől a kesztölci Leány-barlangból (Esztergom, Balassi Bálint Múzeum, leltározatlan anyag).