Folia archeologica 12.
Kovalovszki Júlia: A szarvasi honfoglaláskori ezüst karperec
180 Kova/ovszki Júlia beli kőfaragványokon is, 4 1 amelyek díszítményeinek megmintázása közeli kapcsolatokat mutat az ottani — már említett — széles ezüstkarperecekével. 4 2 Ha a fenti két szempontot tartjuk szem előtt, ami állatalakjaink igen közeli párhuzamát — érdekes módon -— a csernigovi emlékanyagban is megtalálhatjuk, tehát ott, ahová tarsolylemezeink mintáinak közvetlen szálai — a csernigovi ivókürt szájveretének palmettás díszítésein keresztül — már korábban is vezettek. 4 3 A különbség annyi, hogy a párhuzamul szolgáló mű nem a fémművességen belül, hanem a most említett kőfaragványok között van meg. A Borisz és Gleb tiszteletére épült csernigovi székesegyház egyik XI. századi oszlopfő-töredéke ugyanis egy karmos négylábú állatot ábrázol (feje hiányzik). 4 4 A kőfaragómester az állat mellső combját a szarvasi karperec állatalakjaihoz hasonlóan kettős körvonallal és ezen belül sűrű apró vésetekkel hangsúlyozta, szalagfonattá csavarodó, 4 6 palmettás végűvé alakított farkát is a hátsó lábai között elölről kanyarítottta a háta mögé. A székesegyház kőfaragványainak mestere ugyanúgy, mint a mi karperecünk ötvösmestere azonos forrásból, mégpedig a környező nagy művészetek által is megtermékenyített szkíta alaprétegű késői steppei-kultúrából merített. 46 Ez a X. századig töretlenül fejlődő kultúra a Dél-Oroszországban továbbélő helyi középkori művészet alkotásaira — mint a fenti példa is mutatja — ugyanúgy rányomta szellemi és művészi bélyegét, mint ahogyan hasonló ösztönzéseket adott az ott rövidebb-hosszabb ideig megtelepedő népvándorláskori népek — köztük a magyarság — művészen tevékenységének is. A szarvasi ezüstkarperec állatalakjainak ábrázolásmódja is továbbél a magyar románkori művészetben. XI—XII. századi templomaink kőfaragványai között szép számmal vannak olyan állatalakok (oroszlán, griff), amelyeknek például a farka hasonlóan hajlik vissza. 4 7 Azon túlmenőleg tehát, hogy ez a karperec tovább szélesítette a tarsolylemezek körének hazai területét, új állatalakos formával bővítette honfoglaláskori ábrázolásainkat és további láncszemmel gazdagította a tarsolylemezek körének mintakincse és a korai, XI— XII. századi kőfaragványaink ábrázolásai között kimutatható kapcsolatokat. 4 8 KOVALOVSZKI JŰ LIA 4 1 A kijevi XI. századi Szófia-templomban, a vlagyimíri XII. századi Dmitrij-templomban palmettában végződő farkú oroszlán és griff-alakok díszítik a kőfaragványok egy részét. (Isztorija. . . II. 117, 132, 154, 232, 255. kép.) A legfeltűnőbb a kapcsolat a csernigovi XI. századi Borisz és Gleb székesegyház, valamint a Juriev-polszki szt. György tiszteletére épült XIII. századi székesegyház kődomborműveivel. — Holosztyetiko, H., Műv. Tört. Ért. 1(1952) 3 — 7. kép.; Isztorija. . . II. 263. kép; M. Műv. 6. (1930) 28. 4 2 Lásd 23. j. 4 3 Fettich N., Arch. Ért. 45(1931) 63 skk; László Gy., A honfoglaló magyarok művészete Erdélyben. 74 skk. 4 4 Holosztyenko, H., i. m. 5, 7. kép. 4 5 A kőfaragványok díszítésében bizonyos mértékig az északi művészet hatása is érvényesül. Vö. Fettich N., i. m. 38.; László Gy., A honfoglaló magyar nép élete. (Bp. 1944) 412. 4 6 Vö. László Gy., A honfoglaló magyarok művészete Erdélyben. 98. 4 7 Gerevich T., Magyarország románkori művészete. (Bp. 1938) 143, XIII. t., XCIIl. t., CXXXIII. t. 2., CXCIX.'t. 1., CCXIV. t. 2. 4 8 Gerevich T., i. m. 163.; László Gy., A honfoglaló magyarok művészete Erdélyben. 70. A pogánykori képtípusok keresztény értelmezésére lásd László Gy., uo. 72.; továbbá az itt idézett irodalmat. Itt köszönöm meg László Gyulának és Méri Istvánnak, hogy dolgozatom írása közben útmutatásaikkal szíves segítséget nyújtottak.
