Folia archeologica 12.

Patay Pál: A kállói kőpenge lelet

A KALLÓI KŐPENGE LELET 1958 év őszén Kálló község (Nógrád m.) határában 12 nagyméretű kőpenge került napfényre. A leletet az ún. „Bikázó dűlő"-ben fekvő földjén szántotta ki Koncz B. Lajos helybeli (Deák F. u. 36.) lakos. Először 2 pengét fordított ki az ekéje, majd másnap a helyet kapával átkutatva, újabb 10 példányt szedett ki a földből. A pengék — elbeszélése szerint — szorosan egymásra téve, lapjukon feküdtek. Semmiféle más leletet nem talált a pengék mellett. A leletről csak hónapokkal később értesítették a Történeti Múzeumot, így a lelőhely megvizsgálására csak 1959. március 2-án került sor. Ekkor a megtaláló már nem tudta határozott pontossággal megjelölni a pengék lelőhelyét. Szántóföldjének szélén, egymás közelében két helyen is lehetett ásás vagy vaddisznótúrás okozta gödröt észlelni. Figyelembe véve azonban a lelet megtalálásának körülményeire vonatkozólag általa előzetesen elmondottakat, azt bizonyosra vehetjük, hogy a két gödör közül valamelyik feltétlenül a kérdéses lelet lelőhelye volt. Mindkét helyen, amely a Bikázó dűlő dombjának gerincén levő 219,0 magassági pont közelében, de már a domb északi lejtőjének legtetején fekszik,

1 kisebb feltárást végeztem. Annak során azonban sehol semmiféle leletet sem találtam. A humusz is mindössze 20 cm vastag volt; alatta bolygatatlan altalaj kezdődött. Eredménytelen volt a lelőhely környékén, mintegy 200 m körzetben legaprólékosabban végzett terepbejárás is. Kétségtelen tehát, hogy a leletet az egykori település helyétől távol, készakarva rejtették földbe. A lelet az alábbi tárgyakból áll:

2 1, H.: 28,6, sz.: 7,9 cm. Hátán az egyik oldalon megmaradt a kőtuskó eredeti kérge. A penge alakja szokatlan, amennyiben éppen a bulbusnál a legkeskenyebb, azzal szemben viszont hegy helyett lapátszerűen, félkörívesen végződik.

3 Az egyik élén a foka közelében néhány finom retus figyelhető meg. Ugyanakkor a megtalálás után keletkezett csorbulások is vannak rajta. (II. t. 1., III. t. 1.) 2, H.: 27,8, sz.: 5,4 cm. Hátának egyik oldalát a kőtuskó eredeti kérge alkotja. Átmetszete háromszög alakú. Az élein látható retusok, és az erős bevölgyülés a megtalálás után jött létre. Fokából ugyancsak letörött egy darab, így eredetileg mintegy 0,2 cm-rel hosszabb volt. (IV. t. 1., V. t. 1.) 1 A lelőhely egészen pontos megjelölését a Történeti Múzeum Adattárában őrzött 465. К. VI. számú dokumentáció tartalmazza. 2 A leletet 59.10.1 — 12 sz. alatt leltározták be. Az általunk követett számsorrend megfelel a leltári alszámoknak. 3 A II. és III. táblán e példány véletlenül a többivel ellentétes helyzetben látható, vagyis bulbusa a baloldalon van, míg a többié mind a jobbon.