Folia archeologica 12.

Kádár Zoltán: Adatok a dunavidéki későantik ezüstedények problematikájához

Dunavidéki késöantik ezüstedények 139 maximus-nak nevezi.

4

9 De egyébként is ebben az évben a császár újra hatalma fénypontján ragyog: Serdicában Nagy Konstantin: „

tum Li ci ni о absente constituit

, ut filii Constantini Crispus et Constantinus, filius etiam Licinii l^icinius caesares fierent et sic ab ulroque concorditer regnaretur

" (Anonym. Vales. 5, 19.),

5

0 őmaga pedig ötödször kapja meg a konzuli méltóságot.

5

1 A szóban forgó decennaíia ünnep tehát Licinius számára kettős triumfus jegyében zajlott le: katonai és politikai síkon egyaránt győztesnek, sőt legyőzhetetlennek érezhette magát. Jogosultnak látszott tehát a naissusi és solvai donativum-okon szereplő büszke megállapítás: Litini Auguste semper vincas. Csak a két uralkodó közt ez időben bekövetkezett békés viszonnyal magyarázhatjuk azt a tényt, hogy Licinius decennaíia-ját ünneplő, Naissusban talált ezüstcsészék helybeli készítmények, holott Naissus -— Nagy Konstantin szülővárosa — 314 után nem tartozott Licinius birodalmához.

5

2 Továbbá pedig — bár Flavius Nicanus biztos működésének helyét nem ismerjük, mert a Sirmium táján talált ezüstlapocskákon a város megjelölése és az említett mester műhelyének jegye nem együtt szerepelnek, azonban fentebb tárgyalt ezüstcsészék készülési helye nem lehet kétséges. Ez annál is inkább fontos tény, hiszen tudjuk, hogy a két augustus felségterülete szigorúan el volt határolva, úgy, hogy még a barbár veszedelem esetén sem vonulhattak át egymás területén.

5

3 Másrészt viszont Nagy Konstantin szobrai mindenütt ott állottak Liciniusé mellett és mindegyik pénzverde verhetett mindkettő képmásával díszített pénzeket.

6

4 Másik probléma, hogyan került a Liciniust dicsőítő tál Esztergom, az antik Solva tájékára, hiszen ez a város a decennaliák idején nagyon messze esett a császár felségterületétől? Csakis egy délkeletről, azaz Licinius birodalmából idekerült katona vagy municipiális tisztviselő (?) révén. Mindenesetre az esztergomi leletek történeti értékeléséhez nagvon figyelemre méltó az a tény, amire Otto Seeck hívta fel a figyelmet, hogy ti. Licinius quindecennalia ünnepeinek idején (322 vagy 323. november II.)

5

5 magában Nagy Konstantin birodalmában is egyes Licinius-párti tisztviselők a keresztényeket arra kényszerítették, hogy áldozatot mutassanak be a császár üdvéért.

5

6 A Liciniusra vonatkozó feliratot, ill. érmeket viselő edények kronológiájával kapcsolatosan még meg kell jegyeznünk, hogy Licinius decennaíia ünnepségeinek tiszteletére készített érmeket valószínűleg már az évfordulót megelőző évben, azaz 317-ben elkészíthették, tekintettel arra, hogy a Sic X sic XX jelzésű pénzeket is „legalább 317-ben, de valószínűleg már előbb is" verték.

5

7 Feltűnő, hogy az aránylag kevésszámban ránkmaradt felirattal is megnevezett decennalia-\onatkozású ezüstajándékok közt, milyen jelentős százalékot « CIL VIII 1357 = Dessau ILS 679. 6

0 Kornemami, E., i. m. 127. 5

1 Anonym. Vales. 5, 19.; Degrassi, A., I Fasti Consolari dell'Impero Romano. (Roma 1952) 79. 5

2 Vö. Fluss, M., Naissus. PWRF, XVI. (1935) 1593. 5

3 Seeck, 0., Geschichte des Untergangs der antiken Welt. I. (Stuttgt. 192,1) 164. — ehhez a pénzveréssel kapcsolatban lásd: R. Alföldi M., i. m. 116. 11. j. 6

4 Seeck, 0., Geschichte... 165. 5

5 Ses/on, W., Carnuntina. 186. ezt 322-re teszi. 5

6 Seeck, 0., Geschichte... 175. 5

7 R. Alföldi M., i. m. 116. hasonlóképpen vélekedett már korábban Maurice, J. is, i. m. I. CX., ők azonban a decennaíia ünnepségeket nem 317-re tették, mint Seston, W., i. rn. 186.