Folia archeologica 12.

Kádár Zoltán: Adatok a dunavidéki későantik ezüstedények problematikájához

138 Kádár Zoltán Licinius kettős uralma szükségszerűen magábanhordta a kirobbanással fenyegető feszültséget.

3

7 A közvetlen összecsapásra 314-ben került a sor, amikor Konstantin Bassianust caesarrá emelte, neki adván Itáliát és Afrikát, Liciniusnak pedig csak a pannóniai diocoesis maradt. Bassianus testvérének, Seneciónak mesterkedései, amelyeket Licinius szított

3

8 és egy összeesküvés következtében a két uralkodó közti jóviszony felbomlott: Licinius még ebben az évben (314) a pannóniai Emonában leromboltatja Nagy Konstantin szobrait.

39 Ez a tette jel volt a hadüzenetre: Nagy Konstantin, bár csak 20 000 katonával támadt Licinius 35 000 főnyi serege ellen, mégis fényes győzelmet arat fölötte a dél-pannóniai Cibale melletti mocsárnál.

4

0 Licinius a vereség után lovasai kíséretében Sirmiumba menekül, ahol kincstárát és családját hagyta, majd tovább vonul Thrákiába.

4

1 Veresége ellenére sem mondott le azonban Licinius hatalmi törekvéseiről, Valenset, aki a dux limitis tisztséget töltötte be, caesari rangra emeli s Hadrianopolisnál nagy sereget gyűjt össze a társcsászára ellen.

42 Közben Nagy Konstantin is előretör Philippopolisig, de a Campus Mardiensis (helyesebben Jarbiensis)

4

3 mellett vívott döntetlen csata után Bizánc irányába üldözi Liciniust, akinek azonban Beroiaban sikerült ellenfelét kikerülnie.

4

4 A két ellenfél tehát közel egyenlő erejűnek mutatkozott, bár eleinte — mint láttuk — Nagy Konstantinnak kedvezett a hadiszerencse. Végül azonban kibékült a két augustus, ami annál is könnyebben sikerülhetett, mert Licinius a saját maga által Konstantinnal szemben kinevezett császárt, Valenset is feláldozta a békesség kedvéért.

4

6 Végül is 314 decemberében létrejött a béke a két augustus között, Licinius megtartotta: „

Orientent, Asiam, Thraciam, Moesiam minorem, Scythiam" (Anonym. Vales. 5, 18.). Az egységre annál is inkább szükség volt, mert a dunai limesvonalat a gótok támadása veszélyeztette, akikhez a szarmaták is csatlakoztak, ekkor építteti a két uralkodó közösen újjá a dobrudzsai Tropaeum Trajani-t.

4

8 314—315-ben nemcsak Konstantin veszi fel a Goticus és Sarmaiicus jelzőt, ill. címet,

4

7 hanem Licinius titulusai közt is otttaláljuk a Germanicus és a Sarmaticus jelzőket.

4

8 így érkezünk el a 318-as évhez, Licinius uralkodásának tizedik évfordulójához. Az a bisicai (Africa) felirat, amely erre az évre keltezhető Licinius augustusi és pontifex maximusï rangja után Sarmaticus maximus-n&k, továbbá Germanicus 3

7 Kitűnő jellemzését és szembeállítását nyújtja a két uralkodónak legújabban: Vogt, ]., Constantin der Grosse und sein Jahrhundert. (München 1949) 174. 3

8 Uo. 175. 3

9 Anonymus Valesianus, 5, 15.; Steck, O., Licinius. PWRE XIII. (1927) 224. 4

0 Uo. 4

1 Anonym. Vales. 5, 16, 17.; Zosimus, História Nea, II, 18.; Seeck, 0., PWRE XIII. 225. 4

2 Anonym. Vales. 5, 17.; Seeck, 0., uo, 4

3 Uo. 4

4 Uo.; Anonym. Vales. 5, 18, 19, 20. 4

5 Vogt, ]., i. m. 175. 4

6 Schmidt, L., Geschichte der deutschen Stämme bis zum Ausgange der Völkerwanderung. 1. Abt. (Berlin 1904) 81.; Vulpe, R., Histoire ancienne de la Dobroudja. La Dobroudja. (Bucarest 1938) 292. XXXVIl. t. 65. XXXVIII. t. 66. 4

7 Stein, B.., Goticus. PWRE VII. (1912) 1685.; Ua., Sarmaticus. PWRE 2. Reihe II. (1923)21. 4

8 PI CIL. VIII 6061 = X 6966.; Vö. Stein, E., PWRE 2. Reihe II. 21.; Ezekről a harcokról Rappaport, В., Die Einfälle dem Goten in das römischen Reich bis auf Constantin. (Lpzg. 1899) 108.; Vulpe, R., i. m. 293.