Folia archeologica 12.

Barkóczi László: Későrómai temető Pilismaróton Ill

Ke'sörómai temető Pilismaróton 125 anyagban. A pilismaróti bőhasú, keskenyedő szájú, perem nélküli, egyfülű edénynek korongon készült hasonló típusát ismerjük Tiszaeszlár-Szellőhalomról.

3

7 Ami az edény technikáját, anyagát illeti, hasonló durva és elnagyolt besimításokkal ellátott darabokat ismerünk a nógrádverőcei burgusból

3

8 is. (XXVI. t. 3, 4.) De megtalálhatók hasonló kivitelű darabok a Salamon Ágnes által kiásott szilvásváradi császárkori barbár telepen

3

9 is. Párducz Mihály a csongrádi hunkori temetőből közöl hasonló, szürke agyagból korongon készített darabot.

4

0 A 29. sz. sír Horváth A. János szerint női sír volt, ÉNy—DK-i irányú. A sír leletei: két tagból álló ezüstkapocs (33. ábra 13.), üveggyöngyök (33. ábra 14.) és korongon készült szürke cserépkorsó (33. ábra 15., XXVI. t. 1.), hasas forma, hosszúnyakú tölcséres szájjal, nyakán kiemelkedő gallér, és innen ível a széles fül az edény hasához. Az edény nyakán a gallér kiképzése már a hunkorinak mondott leletanyagban

4

1 otthonos. Darabunk lényegében rómaikori korsó, római technikával készült, de a fazekas nyilván más előképek után már alkalmazta a korsón, a nyakon a gallér kiképzését. Hasonló korsó töredéke Pécs mellett, a későrómaikori fazekasbodai 2. sz. sírból került elő.

4

2 Mind a három kancsó, bár különböző technikával készült, rokonságban van egymással. Az 1. és 5. sz. sírban talált korsókon besimításokat találunk. Az 5. és 29. sz. sír darabjainak közös jellemző tulajdonsága, hogy a fül jóval a szájperem alatt kezdődik. Egyik darab sem otthonos a római leletanyagban, megvannak hasonmásaik a hunkori leletanyagban.

4

3 A sírok a 5. és 29. sz. kivételével mind Ny—K-i irányításúak. A vázak helyzetét a jegyzőkönyv azonban nem minden sírnál rögzítette. Az 1. sz. kősír alsó vázánál megemlíti a jegyzőkönyv, hogy a váz fejjel nyugati irányban feküdt, ugyanez megállapítható a 3. sz. sírnál is, hol a váz a combcsontok közepétől az 1. sz. sír alá nyúlt. A 4. sz. sírnál azt a megjelölést találjuk, hogy az előbbiek fekvése szerint volt elhelyezve, tehát akkor ennek a váznak a feje is nyugat felé feküdt. A 19. sz. sírnál a következő megjelölést találjuk: a sír keleti, azaz a láb végei elég jó állapotban maradtak meg. Tehát ez a váz is fejjel nyugatnak, lábbal keletnek feküdt. A sírok között több már erősen bolygatott állapotban került elő az ásatások alkalmával. így meg volt bolygatva az 1. sz. sír felső váza, a 2. sz., 6. sz., 13. sz., 16. sz., 24. sz., 25. sz., 28. sz. és a 31. sz. sír. Ezeknél — amint a jegyzőkönyvből kivehető — a vázak annyira fel voltak dúlva, vagy összehajigálva, hogy a tájolást nem lehetett megállapítani. 3

7 MNM Történeti Múzeum, népvándorláskori gyűjteményében szerepel 10/1948, 9 ltsz. alatt. Publikálatlan. 3

8 A közölt két darabra Salamon Ágnes hívta fel figyelmemet, amelyért ezúton mondok köszönetet. 3

9 Ásatás feldolgozása ugyanezen számban. 4

3 Párduc^ M., Acta Arch. Hung. 11(1959) 317. Grab В. 4

1 Vö. ehhez: Alföldi A., Funde aus der Hunnenzeit und ihre ethnische Sonderung. AH 9. (Bp. 1932) 43 — 50.; A hunkori leletanvag legutolsó részletes feldolgozása: Párducz M.., Acta Arch. Hung. 11(1959). 4

2 Bombay J

., i. m. 218., XXXV. t. 4. 4

3 Vö. 41. j.