Folia archeologica 11.
Saád Andor: Újabb gyűjtések eredményei a Korlát melletti Ravaszlyuk tetőn
Űjabb gyűjtések eredményei a Korlát melletti KavassJjuktetön 5 darabok korát meghatározná s így egybevetve a fenti körülményeket, azok emberkéztől való eredetét nem lehet elfogadni megnyugtatóan." Helyszíni vizsgálataim alapján osztom Patay álláspontját, nevezetesen azt, hogy az arkai völgy kovakőpadjaiból lemállott és az igen meredek lejtőn a patak felé alágördülő kovakőtörmelékben akadnak ugyan paleolitokra emlékeztető darabok, de azok bármennyire is megtévesztően hatnak első látásra, mégsem emberkéz által formált példányok. Ettől eltekintve viszont állítom azt, hogy a Ravaszlyuktetőn, kb. 150 lépésnyire a lejtőtől nyugat felé, majdnem teljesen vízszintes terepen az eszközök aránylag kis területen sűrűn találhatók s itt legfeljebb az eszközök koráról lehet vitatkozni, de azoknak emberkéztől való származását kétségbevonni nem lehet. A kassai múzeumban levő és annak idején Csorna ajándékaként odakerülő anyagot nem tanulmányozhattam eredetiben, csupán a Roska által leírt 11 darabot ismerem közleményéből. így azok felett önálló véleményt nem nyilváníthatok. Egy körülményre azonban fel kell hívnom a figyelmet. A Csorna által korlátinak jelzett anyag Skutil szerint is nagyon vegyes. 1 0 Megállapítható az is, hogy a korláti anyag gyűjtése és Csornának 1912-ben Roskához írt levele között több, mint két évtized múlt el. Csorna 1892-ben, a felsőmagyarországi múzeum évkönyvében megjelent összefoglaló tanulmányában 1 1 a korláti gyűjtést már mint évekkel azelőtt befejezett tényt említi. Ismerve Csorna sokirányú gyűjtési szenvedélyét, nagy gyűjteményének heterogén voltát, valószínűsíthető az is, hogy a korláti és korlátkörnyéki gyűjtésről pontos jegyzéket nem vezetett. De ha vezetett is, 1912-ben Roska ilyet nem talált a kassai múzeumban, s amint írja, éppen ezért kellett Csornához fordulnia. Fontosnak találom Csorna idézett levelében azt is, hogy a Ravaszlyuktetőről mint kiterjedt telepről emlékezik meg. Nyilvánvaló, hogy a telep fogalmát nem azonosíthatta csupán az arkai völgy igen meredek sziklás lejtőjével, hanem valószínűbb az, hogy ismerte az általam említett telepet magán a Ravaszlyuktetőn és amennyiben a kassai anyagban valódi eszközök is akadnak, úgy azok inkább erről a területről származhatnak. Tekintetbe vehetjük továbbá azt is, hogy 70—80 évvel ezelőtt, amikor Csorna Abaúj megye őskori lelőhelyeivel foglalkozott, a magyar paleolitikum, mint tudományszak, még nem létezett és terepjárásaik, kutatásaik közben szakszerű, pontos helymegjelölést csak egyes szakemberek adtak. Szerintem a Ravaszlyuktetőn települők az arkai völgy meredek lejtőjén nagy mennyiségben talált kovafélékből válogatva szerezték be kőeszközeikhez a szükséges anyagot. Az eddigi megfigyelések szerint az eszközöket a Ravaszlyuktetőn készíthették el, amire az általam ott talált ütőkő jelenlétéből is következtethetünk. Azonkívül több magkövet és nagyobb kovakőtömzsöket is találtunk, amelyek szintén az általunk jelzett terület műhely jellege mellett szólnak. Amint említettem, a telepet Vértes Lászlóval jártuk be 1957 őszén, a Történeti Múzeum megbízásából. Az itt gyűjtött és a Történeti Múzeum tulajdonában levő anyagot feldolgoztam és a következőkben ismertetem. A ravaszlyuktetői telepen, aránylag kis területen, változatos és tekintélyes 1 0 S hiti/, J., Paleolitikum Slovenska a Podkarpatskej Rusi. (Martin 1938) 238—243. 1 1 Csorna J., FMÉ 11 (1892) 1—58.
