Folia archeologica 11.
Patay Pál: Késő-vaskori ház Acsán
Késő-vaskori há% Ácsán 43 itt mélyedt legkevésbé a földbe. Lehetséges, hogy a Ny-i oldal mentén észlelt padka egy, az ajtónyílás előtt levő lépcső szerepét töltötte be. (12. ábra) 5' 1 A hosszanti oldalak aljában megfigyelt vízszintes cölöp- (?) lyukakkal kapcsolatban felmerülhet az az elgondolás, hogy azok a kunyhó aljára fektetett, valamiféle padozat alátétjét képező rudak falba erősített végeinek helyei voltak. Ennek ellentmond az, hogy nemcsak a DK-i sarokban levő teknő felszínét vonta be valamilyen grafitos massza, hanem egy folton magát a kunyhó alját is. Ha ugyanis nem a feltárt gödör feneke alkotta volna az egykori padló szintjét, a kunyhóban folytatott munkánál felhasznált anyagot is padozatra kellett volna helvezniök s így az nem hagyta volna vissza a nyomát ennyire erősen. Nem hinném ugyanis, hogy tévednék, amikor azt a következtetést vonom le, hogy a DK-i sarokban levő teknőszerű mélyedés a késő vaskorra igen jellemző grafitos kerámia előállításához szükséges massza előkészítő vagy tároló helye lehetett. Másként nehezen lenne elképzelhető a felszínét borító néhány milliméteres grafitréteg eredete. Lehetséges tehát, hogy ez a kunyhó éppen egy fazekasnak volt a lakása. Ezzel kapcsolatban utalok arra is, hogy a leletanyagban aránylag bőven találhatók a grafitos kerámia töredékei. (II. t. 3, 4, 6, 7, 9.) A kunyhó aljának síkját megbontó többi, 20—60 cm mély bemélyedés, ill. gödör rendeltetésére magyarázatot az észleltek alapján adni nem tudunk. Amint említettem, tűzhelyet nem figyelhettünk meg. Ha volt ilyen a kunyhóban, az csakis az ÉNy-i sarok közelében lehetett. Amint említettem, a kutatás egyoldalúságából kifolyólag még nem tudjuk megítélni, vajon a fentebb leírt kunyhótípus általánosan jellemző-e a hazai késő vaskori telepeinkre? A gellérthegyi lakóházmaradványok nem azonosíthatók az acsaiakkal. Igaz, nem is egyidősek velük. Az általunk feltárt kunyhók padlója például nem volt kaviccsal lealapozott, döngölt agyag, mint pl. a gellérthegyi XVI. sz. lakóhelyé. Utóbbinak felmenő falai voltak, amelyeket földbevert cölöpsor és vesszőfonatos patics alkotott, ellentétben a jelentősen földbemélyített, földretámaszkodó tetejű acsaiakkal. 6 Az acsai kunyhókra mindazonáltal találunk analógiákat késő-vas kori lelőhelyekről. Pië említi, hogy Strandonice-n, a kedvezőtlen körülmények ellenére többek között 4—5 m hosszú, 3—4 m széles és 0,5 m-re a talajba mélyedő kunyhók maradványai is megfigyelhetők voltak. 7 Kraskovská hivatkozik Gajary (Gajár)- Pustatina Vrablicova-ban és Topolcany-ban (Nagytapolcsány) feltárt hasonló „lakógödrök"-re; előbbi hossza 350, mélysége 110 cm volt. 8 Pittioni, az általa felsorolt néhány ausztriai késő-vaskori kunyhómaradvány között Roggendorfról említ egy 5x3,97 m alapterületű, 1,10 m mély ,,gödörlakás"-t. 9 Mindezek mellett igen tanulságosak még azok a kunyhóalapok is, amelyekről K. Ludikovsk^ ismeretterjesztő sorai útján volt módomban tudomást szerezni. E Morvaországban, Komorany u Vyskova-ban és w A kunyhó rekonstrukciós rajzát László Gyulának köszönöm. 6 B. Bónis Ê., i. m. 338—341. 3, 6, 7, 9—12 kép. 7 P/7 /., Le Hradischt de Stradonitz en Bohême. (Leipzig 1906) 6. 8 Kraskovská, L., i. m. 109. 9 Pittioni, R., i. m. 720.
