Folia archeologica 11.

Mihalik Sándor: Küzdelem a körmöcbányai kőedénygyártásért

Küzdelem a körmöcbányai kőedény gyártásért 241 hihetőleg Besztercebányán létesített gyárat. Nem alaptalan tehát Fényes Eleknek a Magyarország statisztikájáról szóló művében az a jóformán mindenki által tévesnek ítélt közlés:

5 A beszterczei, bajniki, szielniczi, libethi fazekasok közönséges cserép, a beszterczei gyár pedig jó fél porczellán (Steingut) edényeket készítenek.

6 Besztercebányán is működött tehát kőedénygyár. A Gräfl név még 1844 január 31-én is felbukkan. Ekkor a miskolci K. K. Steingutfabrik tulajdonosaiul Gräflt és Mildnert nevezi meg egy olyan igazolvány, amely a később ott működött Stoy Flórián porczellán és kőedényfestővel kapcsolatban került kiállításra.

7 Az a miskolci gyár ez, amely valamikor Barkassy Imréé volt. Mildner Alajos Ferenc egykori kassai gyáros újra feltámasztotta. 1867-ben szűnt meg, amikoris a Kassára visszaköltöző Mildner a feleségével (Gräfl Franciska Szerafinával) együtt eladta a porcelánkészítő gyárat. A Gräfltöl való megszabadulás után Trangous a helyi konkurencia veszélyeztetettsége nélkül foghatott körmöcbányai tervei megvalósításához. Feladata sokszorosan megnőtt és fokozódott, hiszen csakhamar a magyar kőedénygyártás legnagyobb és legkiválóbb üzemévé vált a gyára, mert a kassai 1841 táján megszűnt. Nemcsak az iglói kőedény terepnyerésére nyílott alkalom, hanem kitűnő lehetőség arra is, hogy az egész magyar kőedénygyártás élére lehet törni. Trangous korszerűen érezte meg a lehetőségeket. Az iglói kőedénygyártással szerzett tapasztalatai kitűnő alapot adtak ennek a törekvésének. A körmöcbányai kőedénykészítők is olyan alkotó munkássággal rendelkeztek már ekkor, hogy képességeik egymásba kapcsolása eredményeként az egész magyar kőedénykészítő ipar súlypontja Körmöcbányára lendült át és a körmöci lett a legkiválóbb és legkitűnőbb kőedény. A gyártás feljavítását, a gyártmányok művészi fokra való felemelését rövid pár év fáradhatatlan és szorgalmas munkájával érték el. Az 1842. évi első országos iparmű kiállításon a gyár olyan sikerrel szerepelt, hogy Kossuth Lajos szerint a körmöci edény minden kétségen kívül ekkor már a legjobb edény Magyarországon s „ezzel akármelly más magyarhoni kőedény sem minőségére, sem tartósságára nem mérkőzhetik".

8 Ugyanakkor Trangous másik vállalkozásáról az iparműkiállításról szóló ismertetésében Kossutb azt írja, hogy noha az iglói kőedény az országban a legjobb körmöcbányaival egy sorba nem állítható, „mind az által igen dicséretes jóságú s e mellett ez olly igen nagy nehézségekkel járó lazuralatti festés, nem különben a rézmetszetek kőedényei lenyomása tekintetében tapasztalt lényeges előremenetelnél fogva teljes méltánylást és kitüntetést érdemel." Trangous legközelebbi munkatársa a Görgényből Körmöcre került és a gyári tűzvészbe belehalt Rössnek a fia volt, aki kitűnően végzett munkásságának jó emlékezettel való hátrahagyása mellett 1845-ben hunyt el. Ettől kezdve Wagner Ulrik művezetővel folytatja a gyártást. Az 1846-os harmadik országos 6 Fényes E., Magyar országnak 's' a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani áliapotja statistikai és geographiai tekintetben. 2. kiad. II. (Pesten 1843.) 553. (Zólyom vm). ' A besztercebányai félporcelán edényről Besztercebánya város leírásakor (az 557. oldalon) újra megemlékezik. ' Családi magántulajdonban. 8 Kossuth L., Jelentés az Első Magyar Iparműkiállításról 1842. (Pesten 1843.) 57—58. 16 Folia Archaeologica