Folia archeologica 11.
Mihalik Sándor: Küzdelem a körmöcbányai kőedénygyártásért
240 Mi balik Sándor fejtették. Végül azonban a városi tanács Gräfl szándékának eltérítését kérte. Gräfl mindezeket beadványában összefoglalta és az előzményeket Őfelsége iránti engedelmességből előhozta s az udvari kegyes rendeletekből terjesztette elő a Helytartótanácsnak, amely a körmöcbányai tanácsot az 1839 szeptember 17-i rendelet betartására utasította. Gräfl azon kérése, hogy engedélyt kapjon Körmöcbánya városában kőedénygyár alapítására, teljesíttetett. A városi tanácsnak is megíratott, hogy a gyár alapítása a közkereskedelem és a nemzeti ipar fellendítése szempontjából minden pártfogást megérdemel. Az a szerződés amely magányos részvényesek társasága és Trangous között az agyag ásatásának kizárólagos jogával köttetett, a május 7-i rendelet értelmében nem akadályozhatja Gräflt, hogy ebben a városban kőedénygyárat alapítson a lerovandók lerovásával s a gyár szükségletére szolgáló föld ásatásának szabad jogával való engedélyezésével. A területi jog szerint a felajánlott áron a gyártáshoz szükséges fát is beszerezheti. 1840 október 13-án kelt a legmagasabb hely végső döntése: „Graefl Ferentz Pesti lakosnak leg felsőbb helyre nyújtott folyamodására, mellyben egy porcellán edények készítésére szolgáló gyárnak felállíthatását e'Városban magának megengedtetni kéri — újabban érkezett kegyelmes királyi leirat következésében meghagyatik-e'Városi Tanácsnak, hogy az érintett tárgyban mult évi Kisasszony hava 17-én 30498. sz. alatt kelt Intézvényhez egész terjedelmében az agyag ásatásra nézve is magát szorossan alkalmaztatván, annak rendeleteit felelet terhe alatt teljesítse". Mit is jelent valójában ez a rendelkezés? Azt, hogy Gräfl megnyerte nagy csatáját s végre megnyílt a lehetősége, hogy a meglevő Trangous gyáron kívül egy másik kőedénygyárat létesítsen Körmöcbányán. 3 És mégsem létesült Körmöcbányán második gyár, mert a városi tanácsnak a Helytartótanácshoz intézett 1841 november 23-i jelentése szerint 4 a városban csak egy kőedénygyár van, amely Trangous József tulajdona. Évenkint egynéhány ezerre menő kőedényt készít és az edénybe beégetett jeggyel (Kremnitz vagy Körmöcz) él. V. Felvetődik most már a kérdés: mi lett Gräfllel, miért adta fel — megnyert pere után — körmöcbányai terveit és merre vetette további sorsa? A körmöcbányai városi tanács 1840 július 6-i ülésének a jegyzőkönyve, az 1528. szám alatt, a Körmöcön egy második kerámiai gyárat alapítani szándékozó Gräfl Ferenc pesti kereskedőt még mindig murányi kőedényárendásnak nevezi. De értesülünk ugyanakkor arról is, hogy ott lejáró bérlete miatt Besztercebányán óhajt kerámiai gyárat alapítani. Ezt engedélyezik is. Noha nincs tárgyi bizonyítékunk és egyetlen magyar kerámiatörténésznek sem sikerült mindmáig besztercebányai kőedényt látni, úgylátszik, Gräflnek mégiscsak megvalósulhatott a szándéka. Eszerint, miután körmöcbányai terveit feladta, 3 A körmöcbányai kőedénygyár 1838—1840. évek közötti ügyeivel kapcsolatos iratokat az Országos Levéltárban a Helytartó Tanács kereskedelmi osztálya (Dep. Comm.) az 1840. Foils 18. Pos. 187 /а szám és jelzés alatt őrzi. 4 O. L. Hely/. T. 1841. Dep. Commerc. Fons 18. Pos 91.
