Folia archeologica 11.

Mihalik Sándor: Küzdelem a körmöcbányai kőedénygyártásért

232 Mibalik Sándor föld Trangousnak szerződésileg kizárólagos joggal adatott át, márpedig a legszükségesebb anyag nélkül ilyenfajta gyár nem létezhet. Kéri, hogy Grafit utasítsák el. Most már két körmöcbányai gyár kérvényei és beadványai járják a hivatalos utakat s futnak az illetékes magas fórumokhoz a városi észrevételezésekkel együtt. Az egyik Trangousé, a gyár tulajdonosáé, a másik már nem is kérvény, hanem beadványsorozat Gráfltől, a második gyárat alapítani szándékozó, feldühösödött és bosszús tervezőtől. 1839 május 7-én ismét újra útnak indít egy beadványt, éppen az nap tehát, amikor az április 12-én 967. sz. alatt beadott kérvényére a Helytartótanács kedvező és döntő határozatot hoz éppen reája vonatkozólag: „. . . Ugyanazon a helyen, több ugyanazon cathegoriába tartozó gyárnak az alapítását, amely általában a nemzeti ipar elve — tekintve az országos kereskedelem szállító eszközeit s azoknak kétséges mivoltát, annál kevésbé lehet megakadályozni — mert a gyárak általában, de főképpen a kőedénygyárak nemcsak egyik vagy másik város vagy járás fogyasztói, hanem az egész ország, sőt külső tartományok szükségleteit és szokásait szolgálják ki és olyan tárgyakat termelnek, amelyek mind a belső, mind a külső kereskedelemre alkalmasak. Annál inkább emelkedik majd a gyáripar tökéletességre, ha ugyanabból a fajtából számukat növelni tudjuk, s ami a jelen esetet illeti, Gräfl Ferenc kérvényező személyi és reális tulajdonságaiban semmi kivetnivaló nincsen. Miután a város erdejéből kikerülő fáért a Kamarai Pénztár hasznára magasabb árat óhajt fizetni s ebből nem akar annyit elhasználni, a már létező gyár tulajdonosának, Trangous Józsefnek a példájától eltérőleg, mert mint nyilatkozata mondja, a saját szükségletét máshonnan hozatja. — Végül az előbb említett Trangous József kizárólagos ásatási joga a kőedénykészítéshez való agyagra nézve nem látszik megsemmisítettnek, mert a kérvényező Gräfl teljesen távol attól a helytől, ahol most az ásatások folynak, kéri, hogy számára alkalmas hely jelöltessék ki. Különben is ezen város területe ilyenfajta agyagban nagyon bővelkedik és ez messze túlhaladót nyújt egyetlen gyár szükségletén felül. A városi magistrátus határozata a részvénytársaság, illetőleg a város, amely tagja ugyanennek a társaságnak, adásvételi szerződésében, amelyet Trangous József iglói lakossal kötött az említett gyárat illetőleg, nem zárja ki tehát más gyár létezését — mert ez ártana a közjónak — sőt ez a kérvényező érdemeinek tudható be. — A kérvényező azon ajánlata, hogy a városi bányász ispotály javára áldozatot hoz, nem megvetendő és különben is ez a vállalkozás számtalan előnnyel járna. Ilvkép a kérvényező által létesítendő gvár ügyét meg kell fontolni." II. Körmöcbánya tanácsa igazságtalannak érezte ezt az állásfoglalást. Bizonyító „hadjáratot" indít azok igazolására, amelyek Trangous mellett szólnának. A következő hónap derekán megkezdik a bizonylatok és igazolványok kiállítását. Június 19-én igazolják, hogy a gyár alkalmas anyag után többfelé végez kutató ásatásokat. 20-án Remenar Mátyás városkapitány és Elzenbaum Ignác szenátor — mint kiküldött bizottság — foglalja egybe a Schvába falu felett fekvő és a körmöcbányai kőedénygyárhoz tartozó bánya, legfőképp az agyag-