Folia archeologica 11.
Kalmár János: Hegyestőr és lóra való pallos a magyar huszár szolgálatában
Hegyestó'r és lóra való pallos a magyar huszár szolgálatában 169 a korábbi fegyver szakirodalom tévesen Báthory-féle hegyestőrként ismert. (XX. t. 3.) A Jankovich-féle leltár bejegyzése szerint ez a fegyverdarab a nyírbátori templom kriptájából került napvilágra, egykori tulajdonosaként az 1605-ben elhunyt Báthory István országbíró van elkönyvelve. 3 0 A pallos előbb a Bánffy-család tulajdonába került, ahonnan azt Jankovich szerezte meg gyűjteménye számára. A leltári bejegyzést ebben az esetben nem tarthatjuk hitelesnek, mert a pallos — mint alább látjuk — nem lehetett az 1605-ben elhunyt Báthory országbíró tulajdona, még kevésbé volt — mint ahogy Majláth vélte — Báthory Istvánnak, Erdély fejedelmének és Lengyelország királyának kardja. 3 1 A pallos pengéje egyenletesen keskenyedve, hosszan kialakított hegyben végződik. Az egyik lapjában GENOVA szó van beütve, a penge díszítését a mindkét lapjára és fokára ezüsttel tausirozott indadísz alkotja. Hossza 930 mm, szélessége a tövénél 28 mm. Keresztvasának mindkét szára a penge felé hajlik, alá, az első szárból kézvédő pánt ágazik felfelé. Markolata és gombja, valamint gerinclemeze azonos a Keménv-féle szablyáéval. Violaszínű bársonnyal bevont hüvelyét hosszabb méretű bújtatópánt és saruveret, valamint három kisebb pánt ékíti. A pallos egész szerelése a Kemény-féle szablyáéval azonosan aranyozott ezüst, azonmód zománcosak, illetve kisebb-nagyobb türkizkövekkel borítottak a megfelelő felületek is. Ez a fegyverdarab nem hegyestőr, hanem palloshegyestőr. Ez a fegyverfajta a lóra való pallosokhoz kapcsolható, azokénál jóval könnyebb pengéjű. A Magyarországon használt pallosok pengéit mindenkor vágásra használták, úgy mint az arab kardok és pallosok egy- vagy kétélű pengéit. A Báthory-féle pallos pengéje kétségkívül bizonyítja, bogy inkább a szúrásra használt nyugati típushoz kapcsolódik. Hasonló pallosféleséget találunk Vízkelety Mihály 1643. évben felvett ingóságairól szóló jegyzékben, ahol zöld cápás, aranyos hegyestőr-pallos fordul elő, „hirtelen keskenyedő pengéje hegyestőrhöz hasonlít, markolata és pengéjének felül kiszélesedő része pallosra emlékeztet." 3 2 Ha az emlékanyagban seregszemlét tartunk, megtaláljuk e pallos külsejével való egyezést a korábban leírt Bethlen-féle hegyestőrön. Ez a hegyestőr szintén a Jankovich-féle gyűjteménnyel származott át a múzeum fegyvertárába. (XVIII. t. 7.) Az állítólagos Báthory-féle pallos és a Bethlen-féle hegyestőr közötti megegyezést különösen a keresztvas és a kézvédő pánt kialakításánál találjuk. A Bethlen-féle hegyestőr a XVII. század 20—30-as éveinek terméke; ezzel megegyezik a Báthory-féle pallos származási ideje is. Az ún. Báthory-féle pallos, a szablya, valamint a nyereg, tehát mindhárom emléktárgy, véleményem szerint, Kemény János erdélyi fejedelem tulajdona lehetett. 3 3 A műhely-azonosság nyilvánvaló, ezen kívül alátámasztja feltevésemet az a körümény is, hogy a pallos hüvelyének borítása és a nyereg párnája azonosan violaszínű bársony. Bár a leltár bejegyzése szerint a pallos bársony3 0 Uo. 192. 3 1 Uo. 3 2 Nagy L., Mapyar fegyverek. (Temesvár 1911) 18. 3 3 Kalmár ]., MM 1946. 77—83.
